itt maradtam az életben ezekkel az emberekkel, akik fordítva teszik vissza a vécépapír-gurigát a tartóra.

eljöttem a velneszbe, ahová tavaly ilyenkor hozott ünnepelni. finn szauna, jéghideg víz. tízéves évforduló.

leírhatatlanul magányos vagyok. 

az étteremben csörgött a telefonom, egy nagyon kedves férfi magyarázta a sotéról, miért nincs még kész a dokumentáció, amelyből megtudhatnám, pontosan miben halt meg. 

ittam tovább a napfényben a koktélomat.

ha a hároméves gyerekem nem szól a reggelinél, hogy érdekes új vitaminokat készítettem ki magamnak, mehettem volna be altatóval dolgozni.

a hagyatéki osztályon a telefonos eligazítás ott kezdődött, hogy hogyan kapcsoljam be a számítógépet.
ne csodálkozz, írta a lucia, és nyilván igaza van. senki sem számított arra, hogy az özvegy grófné ilyen magabiztosan kezeli a modern technológiát.