az élet már csak ilyen. egyik kezével elvesz, a másikkal pedig bemutat.

hogy nekem mennyire ideadó férjem van!

teljesen más stílusú nyomozók vagyunk, mi ketten. ő séta közben odamegy az érdekes kerítésekhez, lábujjhegyre áll, bebámul, válogatott szavakkal fikázza a kertész munkáját. én csak csendesen utánanézek a telefonomon, milyen cég van bejegyezve az adott címre, és mit posztolt a cégvezető anyósa a közös nyaralásról.
belőle lenne jobb nyomozós sorozat, ez kétségtelen.

telnek az évek, az idoljaim változnak. most szexi, vagy lehangoló, hogy a sok törékeny, szomorú énekesnőt leváltotta ungváry krisztián, zoltán gábor meg az örsi gergely?!
a férjem inkább örül, regina spektorból már nagyon elege volt.

egy este, amikor se a férjem, se a gyerekem nincs itthon! sajnos nem hozhatok fel senkit, mert olyan durva szaggal borítja be a lakást a fermentálódó karfiol.

az egyetlen komoly, házasságunkat megmételyező dolog a férjem rend- és tisztaságmániája. de nem ám, hogy a fotelban hátradőlve engem baszogatna - bárcsak. ő akcióba is lép!
mire összegyúrtam a tésztát, ő már fel is takarította a lisztet a belisztezett konyhapultról, ahol ki kellett volna nyújtanom.

az egyik legnagyobb boldogság akkor fog el, amikor lefordulok a kocsival a műútról valahol településen kívül, és akkor vízmosás, sár, trágyalé, sziklák, a tengelytörés biztos ígérete, de tudom, hogy az erdő vár az út végén, és a zuhogó eső ellenére lucia is. menjünk mindenképpen, mert már nagyon viszket a lábam!

ami a mindig bebizonyosodik, az az, hogy a gombászkést min-den-ho-va vinni kell magammal.
a franc tudja, hogy máshogy vágtunk volna citromot a gintonicba az érettségi találkozón! 

évfordulós ünneplés: egy hangulatos helyen, viszkis pohár fölött soroljuk föl egymásnak az ügyeket, amelyeket már elintéztünk.

sznob/nem sznob

tegnap a palival azt kellett játszani, hogy ő csellista, én meg a fischer iván.

nemrég összejöttem rég látott barátaimmal a kocsmában, kérdezték, hogy vagyok. mondtam, hogy érettségi találkozót és lakógyűlést szervezek éppen. fizettek nekem egy kört.

nehéz lenne elmondani, hogy mennyire szeretem ezt a kisfiút, aki ma is magabiztos léptekkel bejött hozzám a vécébe, hogy szia mama! kerestél!

nem úgy fogom fel, hogy a férjem sokszor téved, hanem hogy mindig nekem van igazam. 

onnan tudod, hogy öregszel, hogy azért nem jön össze a barátnőddel a találka, mert ő másik piacra megy.

 néha úgy érzem, a mentális egészségemről való gondoskodás megszervezése felemészti a mentális egészségemet.

remélem, senki nem jelent fel ezért, de most ott tartunk a gyereknevelésben, hogy a pali énekelve pakolja el a helyére a játékait, mert azt mondtam neki, csak utána segíthet kiteregetni.

csináltam kókuszos-paradicsomos csirkét fél konzerv maradék kókusztej miatt.

most maradt fél konzerv paradicsom.

 hogy milyen formában vagyok? ma megelőztem pakolásban az aldi-pénztárost!

nehéz lehet, ha az embernek a google spreadsheet a szeretetnyelve.

a gombásztanfolyamon szóba került, hogy vannak olyan gombák, amelyek fogyasztása előtt/után pár óráig nem szabad alkoholt inni.
és akkor felmerült valakiben a kérdések kérdése: de honnan tudom, hogy nem fogok inni?!

te komolyan beírtad a naptáradba kedd reggelre, hogy "magyar péter"?

hogy mi van a medúzákkal* mostanában? alie kigyűjtötte a hívószavakat a legutóbbi találkozón elhangzottakból: intermittent fasting; most tömegelek; a gombászoktatóm szerint.

egyértelműen midlife crisis, állapította meg.

*ha véletlenül valaki még emlékszik

a szépségtrendekkel mindig le voltam maradva. most azt olvasom, nem mindegy, hogy milyen hajszárítója van az embernek?!
az enyém olyan, ami megszárítja a hajamat.

nem nézek ki szarul, csak megengedtem az anyukámnak, hogy kitegyen egy közös képet a fészbukra, és végül levágott róla.

- elviszel magaddal így is, hogy betűröm ezt a garbót a nadrágomba?
- hát persze! maximum haza nem hozlak!

a hurkagrillázst feltalálta már valaki?

- ezt el tudom képzelni, hogy érdekes lehet… mondjuk a kedvenc filmed díszletét bejárni és megnézni.
- a kárhozatnak?!

szerencsés megmenekülések: amikor gyermekem a porral oltó felé futott, és már nyomta volna rögtön, hogy szóda!

mondjuk nem csoda, ha kisgyerekes szülőként regresszióba kerül az ember. komolyan újra a szüleimmel kell megbeszélnem, hogy elmehetek-e a pasimmal este valahova?!

basszus, mostanában van tizenkilenc éve, hogy blogolok. én nem is tudom, a huszat majd talán úgy ünneplem, hogy írok is valamit.

kizárt, hogy annyi év pszichoterápia után vásárlással nyomjam el a szorongásaimat.
(...)
gyerekroller, kriptovaluta, lidl-pontok!

 kérem, jelentkezzenek azok az ismerőseim, akik nem intermittent fastingolnak!

- mit szólsz, micsoda macskanő vagyok?!
- hát… van sokféle macskanő…