ezek az online alkalmak az edzőmmel egyelőre csak nehezítik az életemet. mikor lépdelnék amúgy a hűtőhöz kitörésben, tizenkilós súlyzókkal a kezemben?!

- és képzeld, még x (mogorva, szűkszavú, sajátos modorú ismerős) is odajött, hogy megnézze palikát! 

- tényleg? és mit mondott?

- “megnézem.”

ha valakiben felmerülne, hogy válhat-e a magamfajta, egykor szelíd, kedves, érdekeit nehezen érvényesítő miskolci bölcsészlányból egy nagy fekete autóból türelmetlenül dudáló budai némber: minden ajtót nyitva találtam!

néha kétségbeejt a gondolat, hogy mindjárt felnő a gyerekem, és nem lesz többé pont ilyen kicsi és pont ilyen cuki, mint most.
igen, én vagyok, aki a nyaralás második napján már el szokta nyávogni magát, hogy mindjárt vége a nyaralásnak!