odajön a férjemhez és hozzám, elkalandozik a tekintete, végül a dekoltázsomba bámulva megkérdezi: csak ketten vagytok?

hogy jól elvan-e a pali a nagyszüleivel? erről csak annyit mondanék, hogy ha itt vannak a szüleim, én egyszerűen csak drótanyaként referálok magamra.

 mások influenzája soha nem annyira izgalmas, drámai és fordulatos, mint a sajátunk!

- az innen nem látszik, oda nem kell dísz!
- miért, a fenekedet nem kened be testápolóval?!

egyszercsak felvett a játszótéren a földről egy kis virágot, odavitte egy kislányhoz, és addig nem tágított, míg az el nem vette tőle. kicsi fiam.
nekem mondjuk múlt héten egy zöldesbarna, középpuha macskaszart hozott a tenyerében.

kicsit bajban voltunk, hogyan oldjuk meg a szokásos családi karácsonyt: a létszám nagyobb, a szeretet csak nőtt, a hely viszont kevesebb. azt se szerettük volna, ha a palinak az az ünnep, hogy betámasztjuk a konyha sarkába (mintha lehetne!) amíg mi a szokásos sütés-főzési köröket toljuk.
szerencsére a húgom részéről megérkezett az együttérzés: ő úgy véli, vegán étrendjébe teljesen beilleszthető karácsonykor a kacsacomb, amit mindenki más is enni fog.
végülis a húsvéti kalács vegán volt.

hát az aszalt barackot a bunkó fickónál venném, az aszalt szilvát pedig a flegma néninél szoktam…
van a piacozásnak az a semmihez nem hasonlítható hangulata!

most már biztos a pokolra jutok. már megint úgy vettem kókuszreszeléket, hogy nem néztem meg előtte, van-e itthon.

minden valamirevaló család elment már műterembe, műkandalló mellett családi fotókat készíttetni.
én az edzőteremben szelfizek, és már tegnap leszedtem a húsvéti dekorációt a bejárati ajtónkról!

 a fiam akkora gengszter, hogy ő tologatja a rendőrautót!

beszél a kamasz fiával, hogy nem lehet egy társasházban ennyire zajongani, ígérte meg a szomszéd, túlkiabálva a tibeti hangtálat, amit az én fiam ütött egy csörgős játékautóval.

nyolcvanéves barátunk mesélte, hogy mennek síelni a szokásos baráti társasággal. idén ugyan gondolkodtak, hogy kihagyják, de aztán egyikük meghalt, és azt kérte, szórják szét a sípályán. szóval mennek.
buli!

anyám! mennyei amit főztél! el sem hiszem, hogy ezeken a falatkákon mégis kifog a gravitáció!

a járdán nem lehetett közlekedni babakocsival: elállták az utat a kerekesszékesek--

ma találkoztam az első kéregetővel aki felajánlotta, hogy ha nincs kp-m, nyugodtan utalhatok a telefonomról.

nem tudom nem szóvá tenni, hogy vannak fagylaltosok, akik nem a megfelelő sorrendben adják a gombócokat!

ma először kértem a gyerekemtől valamit: nyújtottam a kezem, mondtam, hogy kérem, és odaadta bele a zoknimat.
dobby szabad manó!

married... with children

férjem (társaságban, felém fordulva): szeptember 17. vagy 18.?
én: 17!

később kiderült a félreértés. amit ő szeretett volna tudni, az a házasságkötésünk napja volt. amit én válaszoltam, az a kinézett halász judit gyerekkoncert dátuma.

felderül az arca és karjaival nyúl felém, föléhajolok, hogy édes kisfiam, hát így örül nekem, és akkor kiderül, hogy csak a szemgolyóimba kapaszkodva akarná felhúzni magát.

kész röhej vagyok! a pulcsimra az van írva, hogy szabad, és folyton szaladok egy gyerek után, hogy nem szabad…

vannak az anyák, akik egész életükben azt a pillanatot képzelték el, amikor majd a kisbabájuk rájuk mosolyog, vagy először mondja ki, hogy mama; és vagyok én, aki a futóbabakocsival való első közös futást...

 egy rendes kúszó-mászó gyermek füle mögött mindig van 1-2 porcica.

fiatalság bolondság, az ember idős korára meghülyül - miért gondoljuk, hogy a kettő között jobb a helyzet?!

mások gyereke is hallgat már arra, hogy hey, siri?

kávéhoz értő emberek többször megdöbbentek már a szüleim azon szokásán, hogy hideg vízzel higítják fel az espressojukat. 

hát még ha tudnák, hogy a marhakollagént is abba szokták bekeverni!

ma visszamegyek babakocsistul az üzletbe, ahonnan tegnap a gyerekem bömbölése miatt menekültünk ki.

odafordítom a másik orcámat is!!!

megérkezett a szintetizátor, ami a férjem régi álma volt. abban a pillanatban kétgyerekes, egyedülálló anya lett belőlem. 

ezek az online alkalmak az edzőmmel egyelőre csak nehezítik az életemet. mikor lépdelnék amúgy a hűtőhöz kitörésben, tizenkilós súlyzókkal a kezemben?!

- és képzeld, még x (mogorva, szűkszavú, sajátos modorú ismerős) is odajött, hogy megnézze palikát! 

- tényleg? és mit mondott?

- “megnézem.”

ha valakiben felmerülne, hogy válhat-e a magamfajta, egykor szelíd, kedves, érdekeit nehezen érvényesítő miskolci bölcsészlányból egy nagy fekete autóból türelmetlenül dudáló budai némber: minden ajtót nyitva találtam!

néha kétségbeejt a gondolat, hogy mindjárt felnő a gyerekem, és nem lesz többé pont ilyen kicsi és pont ilyen cuki, mint most.
igen, én vagyok, aki a nyaralás második napján már el szokta nyávogni magát, hogy mindjárt vége a nyaralásnak!