felbontjuk a legújabb üveg rumot: technocol 12 years superior.
nem sikerülhet minden tökéletesen.

 az élet dolgait két részre osztom: tennivalókra és elintézendőkre.

akkora sznob lettem, hogy már csak akkor nézek koncertközvetítést, ha a mitsuko uchida játszik, de előtte felhív és mesél róla.

válni próbál, de válni nem egyszerű.
mondjuk együtt maradni is bonyolult volt.

édes kis szívem, lehamuzza beszélgetés közben a homlokát.

könyv: "ne induljon gombászni az, aki nem ismeri fel a gyilkos galócát!"
én: eszter, te felismered a gyilkos galócát?
eszter: persze! az a piros!*

négyünk közül én értettem a legjobban a témához, mert engem akkor már két hete érdekelt a gombászás, és rendeltem egy könyvet is. éppen ezért, a hübrisz nem engem ragadott el. engem csak úgy belevittek ebbe!, nyökögtem volna a gombavizsgálónál, de nem sikerült a röhögéstől. így is igazán kedves, hogy meghagyott minket az élők sorában.
hatalmas kosarunkban három punnyadt csigagomba maradt. megpirítva két falat a férjemnek, három nekem. fine dining. a gombavizsgálóhoz véletlenül az autópályán mentünk, matrica nélkül. nem kevesebbe, tizenötezerbe fájt így aztán a nyálkás gomba. hogy is mondtam? fáj dining.

* zöld.

elmondtam. az utolsó alkalom volt. meghalt életem egyik legfontosabb embere.

és mostmár nem tudok mondani neki semmit.

álmomban mint egy lady gaga táncoltam végig teremről teremre egy hatalmas épületben, mindenhol más zene szólt, mindegyik számnak énekeltem végig a szövegét, mígnem egyszercsak beléptem a következő terembe, és ott valami furcsa zene ment, meg is kellett állnom, mert nem lehetett rá táncolni.
na az a telefonos ébresztőm volt.

megdöbbentő lehet, de végül nem egy nyelvészhez megyek hozzá.

a lánybúcsúmat viszont a nyelvészfiúkkal akartam megünnepelni. nem érdekelnek a visítozós lányos programok. én inni akartam egy kocsmában azokkal a pasikkal, akikkel egész lánykoromban ezt csináltam, akik az évek során idoljaimból szerelmeim, majd barátaim lettek (és fordítva).
csodálatos volt! a fiúkat és a viszkit is még mindig ugyanúgy bírom!

a világ hamarosan romokban - mégis, mire számítottunk, most, hogy ennyi ember szembesült a szájszagával?!

el tudnád képzelni magad a porban, hajnali fagyban, egy zsarnok tour manager rabszolgájaként?
best of állásajánlatok. bocs, már megvolt.

három hónapon át a pasim az emeleten dolgozott, az én székhelyem pedig a nappaliban volt. néha felmentem, néha lejött, rácsodálkoztunk a másikra, mint két távoli munkatárs ugyanannak az irodaháznak két távoli munkaállomásáról, udvaroltunk egymásnak, ha disznó célzásokat tett, megfenyegettem, hogy szaladok a hr-hez panaszkodni. esténként csapatépítés: ágyban kártyáztunk.

ezek után furcsállja bárki, hogy a munkahelyemre visszatérve, cuppogással adom a főnököm tudtára, hogy egyetértek vele?

próbálom jelentőségteljesen mondani, de fesztelenül, mintha nem attól félnék, hogy ez az utolsó alkalom, hogy elmondhatom.

sikerült már valaha valakinek rögtön public-ra állítani a megosztásokat kérő posztját? nem hiszem.

szorongásaim is egyszerű konyhanyelvre fordulnak le éjszaka: verejtékben ébredtem, mert álmomban a kenyértésztám - mintha csak hideg vajastészta lett volna - hajtogatás közben eltört.

meséljem el néha az álmaimat, mondja a pszichológusom, de hülyeségeket álmodom, mondom én. de ragaszkodik hozzá, mert az álmokon olyan jókat lehet gondolkozni. elmesélem tehát az utóbbi hetek legszebb álmát, amelyben parmezános-citromos spagettit készítettem, iszonyú jó krémes, és nagyon finom lett.
vesz egy nagy levegőt. na jó, tényleg hagyjuk.

a mikulásünnepség tulajdonképpen jól sikerült. miközben a mikulás azt kérdezgette a gyerekektől, hogy mi a kedvenc játékuk (valaki azt válaszolta, hogy láncfűrész, tényleg), engem csak kicsit tépett meg egy kislány, aki azzal vádolt, hogy nem vagyok igazi rénszarvas. pedig igazi szarvaim is voltak, akárki felpróbálhatta őket...

azt hittem, sokkal jobb lesz, merengtem az orvosi teamnek a gyomortükrözés után, akik közül már eleve, a négy emberből kettőről azt hittem, hogy csak kávézni járt arra, és nem sejtettem, hogy valójában azért, hogy engem lefogjon.

volt pasim nekem, a kocsmában: nagyon szépen lement a tokád!
a pasim: hát mert felhasználták itt a mangalica-tálhoz!

határozottan van olyan, hogy esetem.

elhiszem, mert velem történt: külföldi vendégem megjegyzést tesz arra, hogy a taxis sms-ezik vezetés közben. a taxis elkezdi magyarázni, hogy mennyien sms-eznek vezetés közben körültekintés nélkül, veszélyt okozva, rossz technikával.

tizenöt éve írok zaklatott leányblogot! nehogymár most hagyjam abba, amikor az élet minden területén rendszeres és kiegyensúlyozott lettem!
oh wait--

lenyomtam a harmadik szundit is az ágyban, de akkor félálomban az jutott eszembe, hogy minél többet maradunk a paplan alatt, minél tovább alszom, ez az egész annál többe fog kerülni az országnak. és akkor felkeltem.