biztos mással is megesik hogy a müpa programnaptárában próbál a következő heti edzéseire feljelentkezni.

DAT MOMENT, amikor töpörtyűs csokoládéhabot eszel, és az edződ beinteget az étterem ablakán.

rossz a házuk előtt a kertkapu: befelé menet csak egy erőteljes rúgással nyílik, kifelé pedig csak csodával. így a kapcsolatunkat érdekes színben tünteti fel, hogy érkeztemkor berúgom a kaput, távozáskor pedig kimászom a kerítésen.

felkapott, megpörgetett és ledobott a kocsmába a genderőrület forgószele! ott ülünk mi, lányok, és sóhajtozunk a fiúkról. úgy mosogat, mint egy isten!

hosszú katinka csak akkor érkezett meg az uszodába, mikor én már a hajamat szárítottam. hah! aztán ne csodálkozzon majd, ha leelőzöm!

jaj, nagyon szeretem a kollégáimat. még akkor is, ha az értekezleten egyre többször nevezik egymást drágámnak, pedig tudom, hogy ez pragmatikailag nem sok jót jelent.

az még csak a kezdet volt, hogy januárban angel haze elnyomta a koncertje végén a battle cry-t, amit direkt megtanultam, hogy majd elrappelhessem vele. de tegnap még perényi miklós is azt a bach cselló szvitet játszotta ráadásnak, amelyikre napok óta rá vagyok kattanva!
márciusban rahmanyinov feltámad a kedvemért.

amikor egy kis szívességért egy kvázi ismeretlen küld nekem gyönyörű, kedves képeslapot és visa giftcardot new yorkból, és a képeslapon az áll, hogy az olyan emberek teszik jobbá a világot, mint én, akkor azt gondolom, hogy az olyan emberek teszik jobbá a világot, mint ő.

főnököm: persze, ha azt mondod, hogy most bécsben van...
én: mi?
főnököm: hát az előbb, mikor beszéltem róla. említetted bécset.
én: én?
főnököm: igen. mondtad, hogy bécs.
én: aha! .... csak az a helyzet, hogy én azt mondtam róla: bitch.

félálomban sokat beszél. például azt mondja, szeret. meg hogy egy punkot is fel kellett volna küldeni az űrbe, hogy mindenkinek jól bemutasson.

a kortárs darab ősbemutatóján hosszan, dallamosan belecsengett a hangversenybe egy telefon.
a darabnak mondjuk jót tett.

tovább folyik a küzdelmem a coursera-kurzusokkal. a legtovább, két hétig, a time-management kurzussal jutottam el, és nagyon sokat tanultam belőle.
csak aztán sajnos már nem volt rá időm.