amikor az mlm-es ismerősöd megkér, h küldd el a számod, mert elhagyta.
...
...
...

viszlát horn gyula szobra, viszlát tizennégyes villamos, viszlát, viszlát. angyalföld az utolsó napokban még megpróbálta enyhíteni a búcsú fájdalmát egy szakállas nővel és egy villamosmegállóban szaró férfival, hát rendben, gondoltam, fájni most már nem fog.
és még csak ezután jöttek szembe a diósgyőr-szurkolók meg berki krisztián.
viszlát, angyalföld. a szoláriumbérletem is lejárt.

nem igazán dizni az élet.

nem állítanám, hogy egyes vélemények szerint csodálatos testfelépítésem, szerelmes sejtjeim, és bársonyos hámjaim mindenkiben kellemes asszociációkat ébresztenek. vegyük például a nőgyógyászom monológját a mai vizsgálat közben: jön az ősz. sötét, sötét. sötétben kell elindulni, sötétben kell hazamenni is. sötétben!

épp elbizonytalanodnék már magamban is az univerzum legújabb basztatásai alatt, de akkor lemegyek futni.
gyerekek, én már féltávnál kézrátétellel gyógyítom a rákot!

irénre várunk egy pincében, szentendrén, pszichedelikus technora táncolva.
van ilyen cseh tamás dal, vagy ez most a valóság?

soha, soha ne tisztítsátok ki kellő lelki rákészülés nélkül egy régóta nem használt mosógép szűrőjét!
soha nem tapasztaltam még undorítóbb dolgot, pedig gyakran iszom fiúkkal.

korunk tragikus hőse az ember, aki "csak gyorsan át akart szállni" a moszkván.

azt mondja, sajnos nem ereszkedem le az ő szintjére, szerintem meg így viszont pont belátni a szoknyám alá.

figyelj! most kegyetlenül megöllek egy bekezdés mesével!
munkám. főnököm.

esküvői szezon. ne haragudj, nem hallottam, mit mondtál, a pánsíptól!