a 15-ös busz dudálva megállt. a thai étterem egyik székét elfújta a nagy szél, és ott hevert az utca közepén. nem volt sehol senki, így elsétáltam a busz előtt, fogtam, és odatettem a széket a teraszra a többi mellé. nem is tudtam, h angyalok is vannak itt, hajolt ki az ablakon a buszsofőr, viharkor jövünk elő, mondtam én. nem jössz egy kört? kérdezte a buszsofőr. aztán hazaviszlek.
de én csak tovább sétáltam a teszkóba mannáért a fehér ruhámban. már bezártak, de engem még beengedtek.
