már majdnem hittem a világban, de akkor előbújtak az emberek akiket a fradi-sas ügye komolyan felizgat.

sokat káromkodtam ma munka közben. most madárcsicsergést hallgatunk.

a bölcsészlány vallomása
néha, amikor nem épp mácsai pálra gondolok, van, hogy csak állok a tükör előtt, és nézem a befeszített bicepszemet.

befolyásolja-e vajon az emberi kapcsolataimat, és ha igen, milyen irányba, hogy a csengőhangomnak macskanyávogást állítottam be?

a 29. születésnapomra olyan hirtelenséggel és forrón ölelt a keblére az egész világ, h még mindig nem tértem magamhoz.
egyszerűen most jön az a fejezet, amikor hirtelen minden jóra fordul, és amikor hónapok, évek szorongató dolgait hagyhatom magam mögött. amikor több lesz mindenből amiből többet szeretnék, kevesebb mindenből amiből kevesebbet, minden más pedig pont jó. amikor mindenki egészséges, de legalábbis tünetmentes. amikor kiderül, h nem hiába, és nem rosszul csinálom.
amikor sok-sok gyümölcsfagyi.
és megvan az év első 10 kilométeres futása.

a kiselefánt kedvence teát iszom szombat délután az orvos barátnőimmel, és ők a rokonaik övsömöréről mutogatnak fotókat. PARTY HARD.

egyszer megfogta a kezemet, mára magasrangú fideszes lett belőle.
csak bajt hozok rátok, fiúk! =(((