meg fogok emlékezni róla az imáimban, ígértem az edzőmnek hálaképp, akinek köszönhetően az újévbe izomlázzal, alig-alig totyogva fogok majd átlépni. pontosan annál a sornál, hogy "szabadíts meg a gonosztól".

a családban még vannak félreértések.

szentestére másik pizsamát veszek fel. boldog karácsonyt!

- én a kádár-rendszer nyomoronca vagyok!
- másnapos vagy csak, drágám.
- ez a kádár-rendszer másnapja!

mondtam a többieknek az edzésen, hogy ettől a mindenféle súlyzóval guggolástól alig bírtam másnap összezárni a combjaimat.
azt mondták, csak ne fogjam én a súlyzóval guggolásra.

olyankor is, amikor. akkor is, ha. annak ellenére is, hogy. még úgy is, pedig.

buda az már a felhők fölött, de még a fák alatt.

összefutok a kedvenc írómmal a jászain. ágikám, szia, mondja. most mennem kell. novella-ügyben megyek. inkább ne kérdezd.
sötét ügyek, mondom.
sötét ügyek, mondja.

és amikor kiderült, hogy a vegán étteremben szív alakú a narancsos-sütőtökös ravioli, elszabadultak a női sikolyok.

lábamat a műszerfalra teszem a rózsaszín miniruhámban. megyünk a szoborpark múzeumba!

ha harmincéves koromig se leszek képes elvégezni egyszer teljesen, végig egy coursera kurzust, lefújom a születésnapomat.

október

én: süt a nap, mindjárt elutazom, rengeteg a munkám, de nagyon lelkes vagyok, és futhatnék még egy félmaratont idén, hát nem?
élet: inkább ess le egy lépcsőn és pisilj vért.
én: :(((((((

és még így is jó volt.

csúnyán vezényelő karmesterek!
herbert von karajan, kérlek vegyél karjaidba es takard el a szemem!

lenyűgöző, hogy csak egymás mellé kell írni a nyers történéseket, és működnek. nagyon röhögök.

a szüleim jönnek ebédre látogatóba. a pasim levitte az üres üvegeket és elhúzott vidékre.

olasz étterem

- a tiramisu itt úgy néz ki, hogy...
- JÓ LESZ!
(amikor elképesztően egyszerű velem.)

- öntsd ki a szíved. de ne az ingemre!
(amikor nem.)

két részeg szendvicsember próbál összeölelkezni a nagykörúton. ó. sírok.

Vers

VISSZAALSZOM.

ez az a péntek, amikor biztos voltam abban, hogy a főnököm nem látta még a fiókjába meglepetésképp rejtett marcipánkrumplikat, és ezért én a távollétében titokban visszavehetem és megehetem őket. nagyon kellett.
és ez az a péntek, amikor kiderül, hogy a főnököm látta a marcipánkrumplikat, és nagyon röhög, ahogy égő fejjel veszem elő a fiókomból az utolsó hármat neki, ami maradt.

fáradtak vagyunk és elégedetlenek--
az a baj, hogy tudom, hogy mindenből kaphatnék többet, ha akarnék.
és én már nem akarok soha többé elégedetlen lenni.

a neurotikus osztrák lány akit gyerekkorában sokat hagytak magára a szülei.
összenyomott és szétszaggatott tegnap a fesztiválszínházban.
soap&skin.

óbuda mindeközben tűzijátékkal várt és hazafelé útbaeső éjjelnappali boltokkal, a biztonsági őr kedvesen a fülembe suttogja, hogy legyek szíves tartózkodjak a bejáraton távozástól, majd a következő üzletben a következő őr, hogy oda pedig legközelebb ne a kijáraton keresztül menjek be, és én nyugodtan szédelgek a bécsi úton, mert mindjárt itt a vénasszonyok nyara, nekem pedig suttogva szurkol mindenki, hogy eltaláljak a habfürdőket érintve a kapribogyóig.

épp elkezdtük együtt dúdolni a bartók rádióval smetana moldváját a kocsiban, mire egyszercsak megjelent az utcán előttünk fischer iván. a legjobbkor.

valaki torkaszakadtából sikoltozik a mosoly utcában.

a padlóra lefekvésről, a padlóról felkelésről.
erről az egészről túl sokat tudok mondani.

amikor az mlm-es ismerősöd megkér, h küldd el a számod, mert elhagyta.
...
...
...

viszlát horn gyula szobra, viszlát tizennégyes villamos, viszlát, viszlát. angyalföld az utolsó napokban még megpróbálta enyhíteni a búcsú fájdalmát egy szakállas nővel és egy villamosmegállóban szaró férfival, hát rendben, gondoltam, fájni most már nem fog.
és még csak ezután jöttek szembe a diósgyőr-szurkolók meg berki krisztián.
viszlát, angyalföld. a szoláriumbérletem is lejárt.

nem igazán dizni az élet.

nem állítanám, hogy egyes vélemények szerint csodálatos testfelépítésem, szerelmes sejtjeim, és bársonyos hámjaim mindenkiben kellemes asszociációkat ébresztenek. vegyük például a nőgyógyászom monológját a mai vizsgálat közben: jön az ősz. sötét, sötét. sötétben kell elindulni, sötétben kell hazamenni is. sötétben!

épp elbizonytalanodnék már magamban is az univerzum legújabb basztatásai alatt, de akkor lemegyek futni.
gyerekek, én már féltávnál kézrátétellel gyógyítom a rákot!

irénre várunk egy pincében, szentendrén, pszichedelikus technora táncolva.
van ilyen cseh tamás dal, vagy ez most a valóság?

soha, soha ne tisztítsátok ki kellő lelki rákészülés nélkül egy régóta nem használt mosógép szűrőjét!
soha nem tapasztaltam még undorítóbb dolgot, pedig gyakran iszom fiúkkal.

korunk tragikus hőse az ember, aki "csak gyorsan át akart szállni" a moszkván.

azt mondja, sajnos nem ereszkedem le az ő szintjére, szerintem meg így viszont pont belátni a szoknyám alá.

figyelj! most kegyetlenül megöllek egy bekezdés mesével!
munkám. főnököm.

esküvői szezon. ne haragudj, nem hallottam, mit mondtál, a pánsíptól!

olyan esték, hogy a vacsoravendégek csak másnap reggel mennek haza.

anyukám ismerkedik a thai konyhával:
felveszem a szemüvegemet, és megnézem, mit eszek!

szívem legédesebb kis ékszerdobozába zártam a szavakat, melyekkel a festőművész a szépségemet írta le másoknak.

aztan eszembe jutott, hogy absztrakt festő--

​beleröhögök a vízbe. ez a nyár. ​ú​szom a tóban a férfi után akinél a bikinialsóm van.​ ​

ti ismertek bárkit aki megunta a felhőket? ​

egy balatoni, panorámás teraszon kanalazom a szivárvány fantázianevű fagyikelyhet. hagyjál, most vesztem el a mélységeimet.​

megint meghalt valaki aki már kezdettől fogva sokkal nagyobb bizalommal és szeretettel volt irántam, mint amit a találkozásaink jellege indokolt volna.
órákat nézek ki az ablakon. azt talán már értem, hogy nem lehet mindent ugyanazoknak és ugyanúgy visszaadni. de abban biztos vagyok, hogy adni kell.

randizni velem:
- alig vártam, hogy lássalak.
- ...
- te meg az étlapot, tudom.

a legjobb bulik azok, ahol a házigazda anyukája elmeséli, hogy látott ufót.

soha többé nem leszel nyugodt. reggel meghallgatod a h-moll misét még az ágyban, aztán fel kell kelni.

két napba telt mire rájöttem, mi volt annyira furcsa azon a zord tekintetű férfin a négyeshatoson: a kezében a plüssmacija.​

elmentem a pszichológusomhoz, h meséljek neki a kezdődő hipochondriámról.
a beszélgetés előtt még csöndben megkérdezte, h mindig is ott volt-e az kis anyajegy az arcomon, v most alakult ki.

hétfő reggel fél8, megyek edzésre, és a terem mellett lakó, nyugdíjaskorú ex-melegpornós kijön a cöf-zászlócskákkal díszített ajtaján, és az echo tévéjét is túlordítva, éneklő hangon beszól.
budapesten újra forró az aszfalt.

a féllábú koldus mellé leguggol egy turista, megkér egy arra járó egyetemistát, h tolmácsoljon, és elmond egy imát érte angolul. astoria aluljáró. nyár van.

a kubiszyn viktor csinált közös szelfit esterházy péterrel, most nem nagyon találom a helyem, kicsit olyan, mintha elvitték volna a lottófőnyereményt.

a 15-ös busz dudálva megállt. a thai étterem egyik székét elfújta a nagy szél, és ott hevert az utca közepén. nem volt sehol senki, így elsétáltam a busz előtt, fogtam, és odatettem a széket a teraszra a többi mellé. nem is tudtam, h angyalok is vannak itt, hajolt ki az ablakon a buszsofőr, viharkor jövünk elő, mondtam én. nem jössz egy kört? kérdezte a buszsofőr. aztán hazaviszlek.
de én csak tovább sétáltam a teszkóba mannáért a fehér ruhámban. már bezártak, de engem még beengedtek.

életem
- figyelj, attól az embertől engem lehet h meg kell menteni, nagyon akar udvarolni, ne hagyj vele egyedül, lécci!
- ő az? jaj, ő egy igazi őrült, tényleg az, vigyázz!

nagyon kérlek, ne ébresszétek fel a bennem szunnyadó vadfeministát, mert nagyon morcosan ébred.

minden alkalommal, amikor elfelejtem kiposztolni egy szellemes gondolatomat, vhol megölnek egy kiscicát.

lapos szeméremdomb grabovoj számsorát tudja vki?

délután érkezik a jó hír: lesz egy továbbképzés ami nagyon érdekel, és még pogácsa is lesz!

már majdnem hittem a világban, de akkor előbújtak az emberek akiket a fradi-sas ügye komolyan felizgat.

sokat káromkodtam ma munka közben. most madárcsicsergést hallgatunk.

a bölcsészlány vallomása
néha, amikor nem épp mácsai pálra gondolok, van, hogy csak állok a tükör előtt, és nézem a befeszített bicepszemet.

befolyásolja-e vajon az emberi kapcsolataimat, és ha igen, milyen irányba, hogy a csengőhangomnak macskanyávogást állítottam be?

a 29. születésnapomra olyan hirtelenséggel és forrón ölelt a keblére az egész világ, h még mindig nem tértem magamhoz.
egyszerűen most jön az a fejezet, amikor hirtelen minden jóra fordul, és amikor hónapok, évek szorongató dolgait hagyhatom magam mögött. amikor több lesz mindenből amiből többet szeretnék, kevesebb mindenből amiből kevesebbet, minden más pedig pont jó. amikor mindenki egészséges, de legalábbis tünetmentes. amikor kiderül, h nem hiába, és nem rosszul csinálom.
amikor sok-sok gyümölcsfagyi.
és megvan az év első 10 kilométeres futása.

a kiselefánt kedvence teát iszom szombat délután az orvos barátnőimmel, és ők a rokonaik övsömöréről mutogatnak fotókat. PARTY HARD.

egyszer megfogta a kezemet, mára magasrangú fideszes lett belőle.
csak bajt hozok rátok, fiúk! =(((

azok nem ráncok! csak le van fogyva a homlokod.

a költözködéseim közepette éltem én már alternatív univerzumokban is.
másfél évvel ezelőtt hazamentem egy vasárnap este, és a nappaliban egy jóképű hatvanas férfi ült a fotelban a vadászpuskája és a kutyája mellett, teniszt nézett, és úgy köszöntött: kezicsókolom.

30 years later. very best case scenario.

túl merész magassarkú: nincs mit tenni, egész nap úgy teszek majd, mint aki nem siet.

berúgni a kertkaput: western budán.

amikor elalszom a reggeli aerobik óra végén, hasprés közben.

szombat este szünetet tartunk és vacsorázunk a kollégáimmal munka közben, és mindenki morcoskodása és zsörtölődése közben rádöbbenek, h ezek tök olyanok, mint a családi veszekedések.
aztán amikor eszembe jut, hogy januárban a teljes állásom mellett még kilencven órát töltöttem a másodállásomban, akkor rádöbbenek, hogy a kollégáim közt folyó morcoskodások tényleg az én családi veszekedéseim.

hosszú az út a csúcsra, és közben mindenféle pótlóbuszokra kell szállni.

attól, h sia mostanában úgy lép fel, h beáll egy sarokba arccal a falnak, hát én attól odavagyok.

igazán érzem a szeretetet, mikor az egyik irodában kiderül, h a kollégáim kifejezetten ma készültek a tegnap esedékes névnapomra, és ajándékképpen stílusosan egy lejárt doboz bonbonnal kedveskednek.

a magyar kultúra napja. az ünnepségre kiskocsin tolják kölcsey ferenc szerényen szomorkodó bronz fejét.

a legjellemzőbb, h az irodai asztalomon a papírhalom alján egy kiállításmegnyitó szövegének a félkész angol fordítása van, és a lap hátulján egy sor a kézírásommal: nincs kedved megfelezni egy sztrapacskát?

oda megyek haza a buliból, ahol készítenek nekem desszertet, meg vödröt az ágy mellé.

élj úgy, h ha lepereg előtted életed filmje, legyen benne elég ugrálókötelezés!
(coelho)

én nem azért vagyok kialvatlan, mert későig maradok a kocsmában, hanem azért maradok későig a kocsmában, mert már ott elalszom, a barátaim vállára dőlve.
a helyzet kétségbeejtőbb, mint gondolnánk.

a visszaolvasás alapján három éve januárban fiúkról leveleztünk akik nem hagyták h törődjünk velük, és kiderült, h akkor iratkoztam fel a lidl hírlevelére is.

klimaxos viccek a gazdasági osztályon - neeeee, neeeee!

- ami most történik velem, az teljesen olyan, h azt hittem, h csak a filmekben van…
- pornó?