fiúk, kérlek játsszatok még nekem chopint.

​​ez a darab egy végtelenül hosszú téli ölelést jelent. a végtelenségig tartó menedéket, ahová nem törnek be a hullámok.​ csupa görcs vagyok és tehetetlenség. szeretném, ha nem mindenki életéről meg haláláról lenne szó. szeretném, ha vissza lehetne jönni, bár régen a határokon túl vagyunk. de oda sem engedjük egymást egyedül. nem akarok megmozdulni, mert a derekam és a lapockáim köré fonódó karok tartanak csak meg.

ez a bach szvit az utolsó hely ahol biztonságban érzem magam.

​
johann sebastian bach - cello suite no. 6 (perényi miklós)

napi megnyugtató gondolat: azt hiszem, szeretnek engem a disznótorosnál.

soha semmi nem elég.
szeretni: nem átölelni, lefogni kell.

nagyon vadromantikus és kicsit spicces állapotban érkeztem haza, figyelj, most vmi nagyon szimbolikusat fogok csinálni, mondtam a gazembernek, és kecsesen lábujjhegyre álltam az ágyon, hogy becsavarjam a vásárolt izzót a csillárba. vhogy úgy sikerült, hogy az izzó kirepült a kezemből és pattant a parkettán, miközben én a csillárba kapaszkodtam, hogy le ne essek az ágyról.

​​​ lányok a szórakozóhely mosdójában:
- összefogjam a hajam vagy hagyjam kibontva?
- fogd össze, és majd ha megérkezik, azt mondod: jaj, de meleg van, és akkor kibontod és megrázod!