ráfeküdtem a vízre és lebegtem, a karjaim a fejem fölött, és nem hallottam semmit, csak a vizet, csak a mély, halk morajlást.
értelmetlenül számolom a hónapokat. egyetlen kérdéssel kellene elszámolnom magamnak, és nem tudom, eleget tettem-e az elvárásnak.

jóelőre eldöntöttem, h csak gazemberként fogom emlegetni, de aztán az én ruháimat viselve, fejszével fát aprított a fészer mellett, h tüzet rakjon.
ez vmi más szó lesz.

a mondat, ami talán sosem jelentette azt, amit: legyél vele boldog.

menj haza, fészbuk, részeg vagy!

van férjed? ...és mennyire komoly?

"a fogyatékos állapot kezdő napja, év, hónap, nap" - ez a nyomtatvány sztem nem vonatkozik rám, mondom bátortalanul, a főnököm azonban furcsán nevet.