- nem baj ha visszajelölöm a fiadat ismerősnek?
- nem hinném hogy összeroppanna, gondolj csak arra, hogy velem él.

igaz, mit is lehet mondani.

védelmébe véve azt mondta, nem is vagyok kövér, csak duci.
gondolom ennyit várhatok el valakitől, akit leöregeztem.

sokmindent elront az, hogy csak a végére tudok gondolni.

ülök a széken, és nem tudom elképzelni, hogy a következő perc is meg fog történni, és az azutáni is, és majd felveszem a ruháimat, kimegyek az ajtón, lemegyek a lépcsőn, elgyalogolok a metróig, és közben ugyanúgy nem fogom tudni elképzelni, hogy a következő perc is meg fog történni.

a belvárosban, a vásárcsarnok mögött, egy parkoló furgon vezetői ülésén egy kisebb lángszóróval sütnek egy darab szalonnát.

száz kis fekete lovacska jön, hogy elhúzza
és utánuk kötöm
és én továbbra is hanyatt fekszem az ágyon, de egyszercsak lassan rájövök, hogy fel szeretnék kelni.

j: ennyi férfiba egyszerre még sose voltam beleszeretve
á: úgy érted, hogy most csak egybe?

nin-csen ve-led sem-mi baj.

tegnap este négy órán át fogyókúráztam. borzalmas volt.

azt mondom, olyan akarok lenni, azt mondják, dehát már olyan vagyok.

ha valami fontos történik velem, ki kell választanom, hogy kinek mondjam el először.

persze amikor azt ígérem valakinek, hogy ha fényképez nekem űrhajót, villantok mellet cserébe fényképen, akkor álmaimban sem gondolom hogy a következő kép amit a telefonjával készít, az egy űrhajót fog ábrázolni.

hogyan szerettetem meg magam lányokkal.
üdvözlésképp meg akarom simítani egy fiú karját, de véletlenül a kezemben lévő kis zászló hurkapálcájával a barátnőjét bököm meg.