- nem baj ha visszajelölöm a fiadat ismerősnek?
- nem hinném h összeroppanna, gondolj csak arra, h velem él.

igaz, mit is lehet mondani.

védelmébe véve azt mondta, nem is vagyok kövér, csak duci.
gondolom ennyit várhatok el vkitől akit leöregeztem.

sokmindent elront az, h csak a végére tudok gondolni.

ülök a széken és nem tudom elképzelni, h a következő perc is meg fog történni, és az azutáni is, és majd felveszem a ruháimat, kimegyek az ajtón, lemegyek a lépcsőn, elgyalogolok a metróig, és közben ugyanúgy nem fogom tudni elképzelni, h a következő perc is meg fog történni.

a belvárosban, a vásárcsarnok mögött, egy parkoló furgon vezetői ülésén egy kisebb lángszóróval sütnek egy darab szalonnát.

száz kis fekete lovacska jön h elhúzza
és utánuk kötöm
és én továbbra is hanyatt fekszem az ágyon de egyszercsak lassan rájövök h fel szeretnék kelni.

j: ennyi férfiba egyszerre még sose voltam beleszeretve
á: úgy érted, h most csak egybe?

nin-csen ve-led sem-mi baj.

tegnap este négy órán át diétáztam. borzalmas volt.

azt mondom olyan akarok lenni, azt mondják dehát már olyan vagyok.

ha vmi fontos történik velem, ki kell választanom, h kinek mondjam el először.

persze amikor azt ígérem vkinek, h ha fényképez nekem űrhajót, villantok mellet cserébe fényképen, akkor álmaimban sem gondolom h a következő kép amit a telefonjával készít, az egy űrhajót fog ábrázolni.

hogyan szerettetem meg magam lányokkal.
üdvözlésképp meg akarom simítani egy fiú karját, de véletlenül a kezemben lévő kis zászló hurkapálcájával a barátnőjét bököm meg.