meg hát van az, amikor nagyon indulatba jövök, és a pszichológusom a kezeit a magasba tartva, az ujjaival integetve próbál szólásra jelentkezni az asztal másik oldalán.

vasárnap esténként egy kocsmában ülünk és iszunk. ő azért, mert a gazembereket és a pókerasztalokat is elérte a válság, meg mert egy huszonhatéves nővel iszik vasárnap este, pedig még idősebb korára is sokkal fiatalabbakat képzel el maga mellé.
én azért, mert egy huszonhatéves nő vagyok.

sérelmeimre rendszerint úgy reagálok, hogy újabbakat szerzek. éjjel az utcán többet nézek magam mögé, mint előre. szépnek érzett délutánjaimon földes körmökkel esterházyt olvasok a héven. minden reggel elalszom.

dekadens giccspop:

lana del rey - summertime sadness

na, csak sikerül annyit dolgozni, hogy jutalomnak tűnik ha takaríthatok otthon.

én széppé akartam varázsolni az ünnepet, de te össze voltál nőve magával a sátánnal. pont karácsonykor!
történetek, amelyekbe bele se merek kérdezni.

a némettanfolyam végefelé kimerültségemben és felindultságomban széttrollkodtam húsz percet az órából. volt osztály- és egyetemi csoporttársaim tömegét, és internetezők millióit értettem ma meg. elképesztően jólesett.

kettesem van a lottón

csacska szív, tréfarépa, szépszínű rozéfröccsök. fogalmam sincs, mikor váltanak át egymásba az évszakok. soha ne játszd meg a szerelmi bánatod születési évét, de azért mégis.

elmentem ma a főnökömmel a könyvhét megnyitójára a vörösmarty térre, ahol rengeteg ismerőssel találkoztam, a napfényben sörrel sétálva megfogtam véletlenül egy fiú fenekét, végül vettem egy verseskötetet és egy bikinit. szerintem kiveszem a könyvszakmából a részt, ami nekem jár.

istenem. tök szar lehet megszervezni valamit, ahol ennyien nem érzik jól magukat.

a gyengédségről.
nem érdekel, hogy mások mit ebédeltek, és nem hiszem, hogy bárkit is érdekelnie kellene, hogy én mit ebédeltem, de nagyon jólesik, ha megkérdezik.