2012. január 27., péntek

szia kicsi halálkanyar, szia.

azon kéne elgondolkodnom, h én alapvetően hálás tanítványnak és szerető barátnak érzem magam, viselkedésemmel mégis kiprovokálom, h tudományos tanácsadók szőröstörpe-mágnesnek nevezzenek a kocsmában.

2012. január 26., csütörtök

a síelés, köszönöm, nagyon jól megy, kisgyermekeket és kötöttebb ízületű nyugdíjasokat fölényesen mosolyogva előzgetek már a zöld pályákon.

2012. január 24., kedd

kedves naplóm, ma azt mondta egy fiú, h milyen jó kis combom van.
arról beszélgettünk, h kit eszünk meg, ha éjszakára fennragadunk a hegyen.

2012. január 20., péntek

akárhánymillió forintos költségvetésről is legyen éppen szó, még mindig képes vagyok kimutatni az ablakon más mondatának a közepén, h mókus!

2012. január 17., kedd

el sem mondom, mennyit késtem ma egy kolbászos rántotta, egy ribizlitea, egy tejszínes brownie, egy presszókávé, a csoppy két szép szeme (nem ettem meg), majd az egyik táskám reggelizőhelyen való felejtése miatt, a főnököm meg azzal várt az irodában, h hozott nekem síkesztyűt meg fülmelegítőt meg spéci zoknit, h szeressem meg a síelést.
ma reggel még vona gábort is jobban szeretem magamnál.

2012. január 16., hétfő

péntekig megtanulok a youtube-ról síelni, aztán a jövő héten meg figyeljétek majd a híradót az rtl-en, ott befér egy rákos kisgyerek és egy újszülött víziló közé simán egy bizarr síbalesetek körkép.

2012. január 10., kedd

volt ilyen is. vmelyik december, megyek az utcai virágoshoz:
- jó napot kívánok, tizennégy virgácsot kérek szépen.
- rendben, adom... utómikulás lesz az oviban? v a suliban?
- az akadémián.

2012. január 9., hétfő

egyik első élményem a nyelvtudományi intézetről, h az asztalon ülve vártunk nádasdy ádám előadására a földszinten, és egy ott dolgozó néni ránk szólt, h ez itt egy tudományos intézet, nem szabad az asztalokon ülni.


egy évvel később álltam egy asztalon a nyelvtudományi intézetben, és nádasdy ádám, krokodiljelmezben állva mellettem, nyújtotta a kezét h le tudjak róla mászni.

- de most az ágival szenvedtem eddig lélekben.
- micsoda?! velem szenvedtél és nem is szóltál?
- jézus sem szólt.

2012. január 6., péntek

én illényikaticázok, te illényikaticázol, ő illényikaticázik, mi illényikaticázunk, ti illényikaticáztok, ők illényikaticáznak.
1. a hollerung ma is elillényikaticázta az utolsó ráadást.
2. szóltunk a művésznőnek, h ezen a színpadon nincs illényikaticázás, mégis lenyomott egy csárdás-egyveleget.
3. péter keserűen tudomásul vette, h a kortárs hegedűdaraboknak nincs közönsége, és inkább úgy döntött, összeillényikaticázza a lakásravalót.

2012. január 4., szerda

ebben az országban most a mémekért és a fiúkért érdemes élni.

2012. január 3., kedd

esténként ki kell simogatni belőlünk a bajainkat és mások bajait.

White Winter Hymnal from Sean Pecknold on Vimeo.

2012. január 2., hétfő

amikor kiderül, h a hirtelen kialakult melanómád csokoládé.

2012. január 1., vasárnap

ez volt életem legrosszabb éve. lisztet is úgy utálom.

nagyon sok dolgot tudnék kérni, de leginkább azt szeretném kérni, h legyenek majd mindig olyan emberek, intézmények, célok, amikért úgy gondolom, h érdemes lemondani a többi kérésemről.