vki mutassa meg, h ekkora fájdalmakkal mit lehet kezdeni, mert már nem megy. köszi.

most az van, h minden nap eldől vhol, h aznap milyen leszek, pedig már volt úgy, h volt ebbe beleszólásom.

én is ilyen szeretnék lenni hetvenévesen! de most előbb még megyek és iszom egyet, h mégse érjem meg a hetvenet.

tök igazságtalan, h nem azok a rosszak történnek meg, amiket jól viselek. a végén még ezekben is rutinom lesz.
belenyúlok a zsebembe és előveszem a mai mondatot. én ezt n-nem bírom m-még egyszer v-végigcsinálni.
értik, legyek türelemmel, vegyek egy papírzacskót és lélegezzek abba.
bámulok a cappucino felett kifelé, h jöjjön fel a nap.

don quijote hazájában tartunk meetinget arról, hogyan folytassuk szélmalomharcainkat a kultúráért.

általános szabályok:
- MOSOLY!!!

az ébresztő lenyomásakor a vekker számlapján pár másodpercre kigyulladó fény pont alkalmas arra, h sötét reggeleken biztonságban visszalépkedjek az ágyamig.

fel akartam hívni a nagybátyámat, h nem voltam-e nagyon barátságtalan, mert a múltkor munka és rohanás közben futottunk csak össze, és elég ideges voltam.
de aztán a nagybátyám megelőzött és felhívott, mert benne már nem várhatott tovább a hála, és nagyon meg akarta köszönni, h nem ütöttem meg.

képzeljük el, ahogy a meghatottság és büszkeség könnyei gyűlnek a szüleim szemébe, h először jelennek meg széplelkű leányuk írásai egy irodalmi lapban.
törékeny virág vagyok bazmeg címmel.

már annyi pálmafa kellemesen lenyugtatott, amennyit előre, a google street viewban láttam, míg lesétáltam a leendő hotelom utcáján a barcelonai tengerpartra.

én minden történésért és visszajelzésért keményen megdolgozom. de a világ, úgy magától, nekem kevés.
én se vagyok erős.

felnőttem: már nem szeretnék betegebb lenni, mint amennyire vagyok.

más:
k22. a következő személyes adatokkal kapcsolatosan állított ön valaha valótlanságot az interneten?
- súly

én annyira szeretem a nyelvészeket, és annyira magával ragad ez az érzés mindig, h teljesen egyértelműnek veszem, h az egész világ így van vele, és csak őket akarja hallgatni ahogy nyelvészetről beszélnek, és így minden nyelvészeti előadás előtt képes vagyok tök komolyan kétségbe esni, h mi van, ha nem lesz helyem az előadóban az ott tolongó tömegtől.

a lucia idei halloween partiján virginia woolfnak öltöztem, amely karakterben az eddigi jelmezes bulikhoz képest (amikor is rss-feednek, lady gagának, illetve hoffmann rózsának öltöztem) a legkönnyebb volt megmaradni. egészen odáig vittem a dolgot, h az este egy pontján maga a bosszúálló angyal (lucia) fogott kézen és ültetett le gyengéden, h meséljek, mitől vagyok ilyen szomorú.
egy tánc a spice up your life-ra pedig virginia woolfnak is belefér még.

ahhoz képest, h megszűnt a munkahelyem, még hétvégén is estig bent vagyok.
a forgatókönyv kissé bizarr módon, de összefoglalható: a vidámparkot hozzácsatolják a múzeumhoz.

a főnököm elutazott külföldre, de küldött nekem meglepetés balatonszeleteket a lányával a péntek esti sötét, félelmetes, határidős papírokkal teli irodába.
na jól van, jövök vasárnap is.

lassan eljön az én időm, és akkor majd david hasselhoff állít be engem háttérképnek mások gépein!