én nem tudok ennyi embernek jól lenni.


ane brun - words

megálmodtam a problémát.

itt van előttem az irodalmi szervezetekkel foglalkozó irodalmi szervezeteket összefogó irodalmi szervezeteket ellenőrző szervezet pénzügyi elszámoló excel fájlja.
fejemet lassan balra billentem.
az úristen legyen kegyelmes az emberi fajhoz.

nagyon szépen megkérném minden barátomat, akinek van egy története arról, hogy bulikban kockacukrokat dugdosok a melltartómba, hogy hallgasson a sírig.

na, hadd dugjam ide az arcom. nekem most nem lehet ezeket, a szokásos kérdéseket feltenni. nem lehet. értelmezhetetlenek. nekem most a kríziskérdőívet kell elővenni, és sorban, hogy kapsz-e rendesen levegőt, és hogy öleljelek-e szorosan, és hogy levágjam-e az orrszőröm a kedvedért.

nagyon-nagyon szomorú vagyok, körülbelül végtelenül.

mostmár azokkal se tudok azonosulni, akikkel egyetértek.
a következő fejezetben elfordulok magamtól.

az olasz félisten ismerősöm mégse jött velem az este frankfurt utcáin sétálni, mert útközben elcsábította néhány polcnyi német antikvár könyv.

amikor elszomorodom attól, hogy valaminek nem tudok örülni.
helyezzetek egy koronát a fejemre.

igazi magyar szociokrimi: a keleti pályaudvar nemzetközi várójában találkozom vasárnap este a főnökömmel, hogy átnyújtsa a dokumentumokat.

lehet, hogy nem is tudja, hogy zavarban vagyok előtte, hanem azt hiszi, hogy mindenkinek a sütőtök gyönyörű színéről mesélek.

a vágyaimról:
nem azt mondom, hogy nem akarom, hanem hogy nem fogom.
a kötelességeimről:
nem azt mondom, hogy nem fogom, hanem hogy nem akarom.

a ti egzisztenciális válságotok az mind semmi, én nemhogy azt nem tudom, mi lesz holnap, de az is csak most kezd körvonalazódni, hogy mi volt két héttel ezelőtt.

megnyugtatnak: bevásárlólistát írni, futni.
lenyűgöznek: a színek, a reggelim, mácsai pál előveszi lila vászonzsebkendőjét és belefújja az orrát a színpadon.