de azt elfelejtettem mondani, h mostantól bármikor entert nyomsz, kilő az usb-s rakétakilövőm.
müpa backstage viszkit inni kiscicás bögréből.
2011. szeptember 27., kedd
2011. szeptember 26., hétfő
vasárnap este, a szüleimmel szkájpolok. az apukám, elfeledkezvén arról, h a család nőtagjait a legkisebb billentés is egzisztenciális válságba taszíthatja, a fizika új felfedezéseiről és az atommagokról mesél. én akkor tulajdonképpen egy üresség vagyok, suttogja maga elé nézve az anyukám, és én is csak üres tekintettel meredek a kamerába.
2011. szeptember 25., vasárnap
a maomi a jelek szerint mindenkihez társított egy eposzi jelzőt, what should i call you, "ági, the what, the beautiful?" de én minden kedves ötletére csak szabadkoztam. végül lettem ági, who's like pancake, my cat in sri lanka, who had this very ugly, strange face, but was surprisingly clever and affectionate. hát így jár végül aki túl sokat szerénykedik.
2011. szeptember 20., kedd
2011. szeptember 18., vasárnap
2011. szeptember 12., hétfő
nemakarok. nemakarok. de akkor nézzünk már vmi jó cukrászdát a közelben, ha már úgyis.
annyival boldogulok, amennyit egy öleléssel össze tudok fogni, egy fehér kardigán, futócipő, két könyv, fülbevalók, süteményes villa.
egy hajléktalan bácsi meg leveszi este az óráját h kényelmesebben a kezére hajthassa a fejét alvás közben a padon.
2011. szeptember 8., csütörtök
tűzött át a nap a vas utca házai között, mikor útközben betettem a lottószelvényt a naptáram első lapja és a borító között tartott mariahilf-bild mellé, amit még innsbruckban vásároltam, egy olyan templomban, ahol ismét megszólalt az orgona, abban a (szent) pillanatban, ahogy beléptem.
mert egy éve mindig ez van, de legalábis az esetek gyanúsan nagy százalékában: ha városnézés közben belépek egy útbaeső templomba, akkor maximum egy-két lépés hangja után, míg az illető odalép az orgonához gyakorolni, v miután az épp akkor kezdődő hangverseny karmestere felemeli a kezét, azonnal felzeng vmi zene. ez volt innsbruckban, frankfurtban, lipcsében. londonban kétszer is. belépek gyanútlanul templomokba, és felharsan a zene.
nem tudom, mi jöhet még, de nagyon kedvesnek találom ezt az egészet. elképzelem, ahogy az isten az enteren tartja az ujját, és lenyomja mikor belépek a kapun.