álmomban harmadmagammal, három meztelen lányok, futottunk kifulladva a teremtés elől. egy napsütötte, forró sziklára terített fehér lepedőn pihentünk meg végül. oda, azt hiszem, nem jött a teremtés.

nagyon aranyosak vagytok, legutóbb akkor kaptam egy írásra ilyen gyorsan ilyen sok levelet, mikor egyszer megemlítettem a bugyimat egy bejegyzésben.

vki mondhatná, h nem lesz semmi baj.

én egy szociálisan és idegrendszerileg érzékeny lány vagyok, és rózsa bimbózik a szívem helyén, de mindezzel egyelőre annyira jutottam, h felváltva akarom földhöz verni magam meg kinyújtott karokkal hadonászva szaladgálni a világban.
most egy ideig nem olvasok híreket, kormányhatározatokat, kommenteket, és senkit, akinek bármiről is határozott véleménye van.

tele vagyok bűntudattal olyan dolgok miatt, amiket meg sem teszek.
bűnös életről szóló álmaim szertefoszlanak. édesen, szomorúan, mint a kalács.

ez már az a kor, h meg se fordult a fejemben, h a ránctalanítókrém-mintát a magazinból az anyukámnak adjam. 25.

épp csak elkezdődött a tavasz, de máris helyes vöröshajú fiúk rohangásznak a városligetben az olvasnivalóm elfújt lapjai után, míg én a többit lenyomtatom a söröspoharammal.

akkor én most leteszem a munkát, és áttolom a biciklimet vmi napfényes kocsmába, szív ernő tárcákat olvasni.

annyira reménytelen eset vagyok, h elaludtam kávézás után, egy motivációs előadás hallgatása közben.

azt hisszük, h mindig mással, v csak a tévében történnek, de aztán az évek során szembesül az ember ezekkel, h az ő lakásába is betörhetnek, h őt is megtámadhatják az éjszakai utcán, satöbbi, de még akkor se gondolná soha, h egyszer majd hatalmas darab vízköveket talál a mosogató lefolyócsövében.

úgy visongtunk tegnap a nyelvészekkel a kocsmában, mint egy kis család. (v csak én visongtam? kínos.) ezt az elképzelést a család intézményéről mondjuk nem a szüleim alakították ki bennem, legalábbis nem emlékszem egy olyan családi programra se, ami után ilyen sötét karikák lettek volna a szemeim alatt.

nincs szeretethiányom, csak szeretném mindenhova magammal vinni ezt a nagyon finom üveg lekvárt, jó?

tavasz van, hazafelé majdnem elütött egy bicikliző indián, mert végig azon röhögtem, h a kedves eladófiú kérdésére a borszaküzletben, miszerint készpénz v kártya, azt válaszoltam véletlenül, h közpénz.

vasárnap délelőtt az apukám dolgozatokat javít: egyesek ameddig a szem ellát, és karibi pop. és még kérditek, hogy lettem ilyen.

vajon hogy érem azt el minden erőlködés nélkül, h a munkahelyemen, irodalomszervezés-könyvkiadás témakörben, rám osztódjon az a feladat, h menjek egy kört a vízibusszal?

rahmanyinovnak szülnék egy (vegyeskarnyi) gyereket.


rahmanyinov - hymn of praise (liturgy of st john chrysostom)

a pillanat, amikor szeretetteljes nosztalgiával konstatálod, h a volt pasid mondatai megkülönböztethetetlenek kadhafi és charlie sheen mondataitól.