a marci nem tudja elolvasni a kézírásomat de beleolvas a naptáramba, és tényleg el tudja képzelni, h csütörtök tizenkét órára nekem be van írva, h magány.

amikor csend van, nagyon nagy csend van.
amikor nem integetek, kezet nyújtok, tapsolok, öklöt rázok, csettintek, kalimpálok, vezényelek, ölelkezem, akkor leengedem a karjaim a testem mellé és odaragadnak. minden és mindenki kevés, kevés, kevés. nézek ki az ablakon. a nap maryzsuzsija.

esterházy péterrel álmodtam. nem mondhatom el, mennyi ruha volt rajta.

többet nem is akarhatnék az élettől. de akarok.

a parc güellben a nagy turistatömegben elmentem egy nagyon magas fekete fiú mellett, akinek hosszú, kétszínű rasztái voltak, élénkszínű ruhái, nagy hátizsákja külön hozzákötött sokliteres vizesflakonnal, és pórázon hat hatalmas kutya kísérte.
később a városban keresztezte az utamat, öblítőillatot meg a hat kutyát húzva maga után. hát igen, gondoltam, miközben sétáltam tovább, nyilván emlékszem rá annyi ember közül, már egy nagyon jellegzetes vonás is elég lenne ehhez ebből a sokból. ekkor a fiú utánam kiáltott, h ugye jól emlékszik h engem látott a parkban.

biztos a seggem.

az anyukám már azt hitte, h jött a jézuska, de az apukám lehűtötte, h csak az ő kopasz fején megcsillanó fény volt az. kezdem érteni, miért kínálgatnak konyakkal.

nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!

vegyek a családomnak karácsonyra magamnak nyugtatót?

hétfőn meggyőződhettem arról, h az új munkahelyem, a múzeum, is kiérdemli a vidámpark címet, ugyanis a fontos, alapvető értékek ott is megvannak, úgymint:
1. tepertőkrém
2. a karácsonyi parti kezdete után alig egy órával már karaoke
3. irodalom szeretete blablabla

gázolt a metró újra jár a metró gázolt a metró újra jár a metró gázolt a metró újra jár a metró gázolt a metró újra jár a metró gázolt a metró újra jár a metró

igenis, lehet úgy szexi egy nő, h kibújtatják ruháiból gyöngéden és egy fájdalomcsillapító tapasz van a derekán!

részegen a táncparketten sneki nem kiabálja államtitikárok neveit!!44

tudatosítani: nem az ebédem kívánja a bort, hanem én.

idén karácsonyra mindenki kihúzza vkinek a nevét, és egy minden rendben lesz kíséretében megsimogatja a fejét annak akit húzott.

akarok egy katonazenekart.
ettől teljesen függetlenül: annyi bajom van velem.

ferencz győzővel megegyezik a bioritmusunk.
ferencz győző, akivel megegyezik a bioritmusunk, valószínűleg nem emlékszik a nevemre. de mindig nagyon kedvesen mosolyogva köszön. évek óta, akármikor a menzán járok, ha rendszeresen ugyanazon a napon, ha rendszeresen ugyanazon a napon, de kivételesen más időpontban, ha ritkán és össze-vissza, mi mindig egyszerre ebédelünk. néha már aggódva nézek szét a levesem fölött, h hol van, csak nem történt vele vmi, de akkorra már be is lép az ajtón.
ma a rákóczi út egén egy szivárványt, menzáján pedig a ferencz győzőt láttam, amelyek után kénytelen vagyok én is belátni, h van még remény.

ma rám mosolygott orbán viktor egyik testőre. remélem ez nem azt jelenti, h elhurcolnak majd a háremébe, v vmi.

jött egy fiú az i. intézetből és aláírtam neki egy papírt, de mondtam, h lepecsételni inkább nem fogom, mert a munkahelyem jogilag már nem létezik. mondta, h nem baj, mert úgyis megszűnik ebben a formában az i. intézet is mindjárt, akiknek a papír lesz.

ajánlás.

az üzenet amit arckifejezésemmel sugározni kívánok a gyógyszerészek felé: tudom, mit csinálok.

be kellett mennem az eltére egy igazolásért, és olyan történt, amilyen míg oda jártam, persze soha: senki sem várt a to-ra. háromszor néztem meg, tényleg az ügyfélfogadási rendnek megfelelő nap és napszak van-e. olyan gyanakvó arccal nyitottam be a tanulmányi előadómhoz, h kinevetett. de... de hol vannak a többiek? kérdeztem. mire az előadóm egy laza mozdulattal a szemétbe dobta a kezéből a barackmagot és mosolygott. őket már megettük.

vki mutassa meg, h ekkora fájdalmakkal mit lehet kezdeni, mert már nem megy. köszi.

most az van, h minden nap eldől vhol, h aznap milyen leszek, pedig már volt úgy, h volt ebbe beleszólásom.

én is ilyen szeretnék lenni hetvenévesen! de most előbb még megyek és iszom egyet, h mégse érjem meg a hetvenet.

tök igazságtalan, h nem azok a rosszak történnek meg, amiket jól viselek. a végén még ezekben is rutinom lesz.
belenyúlok a zsebembe és előveszem a mai mondatot. én ezt n-nem bírom m-még egyszer v-végigcsinálni.
értik, legyek türelemmel, vegyek egy papírzacskót és lélegezzek abba.
bámulok a cappucino felett kifelé, h jöjjön fel a nap.

don quijote hazájában tartunk meetinget arról, hogyan folytassuk szélmalomharcainkat a kultúráért.

általános szabályok:
- MOSOLY!!!

az ébresztő lenyomásakor a vekker számlapján pár másodpercre kigyulladó fény pont alkalmas arra, h sötét reggeleken biztonságban visszalépkedjek az ágyamig.

fel akartam hívni a nagybátyámat, h nem voltam-e nagyon barátságtalan, mert a múltkor munka és rohanás közben futottunk csak össze, és elég ideges voltam.
de aztán a nagybátyám megelőzött és felhívott, mert benne már nem várhatott tovább a hála, és nagyon meg akarta köszönni, h nem ütöttem meg.

képzeljük el, ahogy a meghatottság és büszkeség könnyei gyűlnek a szüleim szemébe, h először jelennek meg széplelkű leányuk írásai egy irodalmi lapban.
törékeny virág vagyok bazmeg címmel.

már annyi pálmafa kellemesen lenyugtatott, amennyit előre, a google street viewban láttam, míg lesétáltam a leendő hotelom utcáján a barcelonai tengerpartra.

én minden történésért és visszajelzésért keményen megdolgozom. de a világ, úgy magától, nekem kevés.
én se vagyok erős.

felnőttem: már nem szeretnék betegebb lenni, mint amennyire vagyok.

más:
k22. a következő személyes adatokkal kapcsolatosan állított ön valaha valótlanságot az interneten?
- súly

én annyira szeretem a nyelvészeket, és annyira magával ragad ez az érzés mindig, h teljesen egyértelműnek veszem, h az egész világ így van vele, és csak őket akarja hallgatni ahogy nyelvészetről beszélnek, és így minden nyelvészeti előadás előtt képes vagyok tök komolyan kétségbe esni, h mi van, ha nem lesz helyem az előadóban az ott tolongó tömegtől.

a lucia idei halloween partiján virginia woolfnak öltöztem, amely karakterben az eddigi jelmezes bulikhoz képest (amikor is rss-feednek, lady gagának, illetve hoffmann rózsának öltöztem) a legkönnyebb volt megmaradni. egészen odáig vittem a dolgot, h az este egy pontján maga a bosszúálló angyal (lucia) fogott kézen és ültetett le gyengéden, h meséljek, mitől vagyok ilyen szomorú.
egy tánc a spice up your life-ra pedig virginia woolfnak is belefér még.

ahhoz képest, h megszűnt a munkahelyem, még hétvégén is estig bent vagyok.
a forgatókönyv kissé bizarr módon, de összefoglalható: a vidámparkot hozzácsatolják a múzeumhoz.

a főnököm elutazott külföldre, de küldött nekem meglepetés balatonszeleteket a lányával a péntek esti sötét, félelmetes, határidős papírokkal teli irodába.
na jól van, jövök vasárnap is.

lassan eljön az én időm, és akkor majd david hasselhoff állít be engem háttérképnek mások gépein!

én nem tudok ennyi embernek jól lenni.


ane brun - words

megálmodtam a problémát.

itt van előttem az irodalmi szervezetekkel foglalkozó irodalmi szervezeteket összefogó irodalmi szervezeteket ellenőrző szervezet pénzügyi elszámoló excel fájlja.
fejemet lassan balra billentem.
az úristen legyen kegyelmes az emberi fajhoz.

nagyon szépen megkérném minden barátomat akinek van egy története arról, h bulikban kockacukrokat dugdosok a melltartómba, h hallgasson a sírig.

na, hadd dugjam ide az arcom. nekem most nem lehet ezeket, a szokásos kérdéseket feltenni. nem lehet. értelmezhetetlenek. nekem most a kríziskérdőívet kell elővenni, és sorban, h kapsz-e rendesen levegőt, és h öleljelek-e szorosan, és h levágjam-e az orrszőröm a kedvedért.

nagyon-nagyon szomorú vagyok, körülbelül végtelenül.

mostmár azokkal se tudok azonosulni, akikkel egyetértek.
a következő fejezetben elfordulok magamtól.

az olasz félisten ismerősöm mégse jött velem az este frankfurt utcáin sétálni, mert útközben elcsábította néhány polcnyi német antikvár könyv.

amikor elszomorodom attól, h vminek nem tudok örülni.
helyezzetek egy koronát a fejemre.

igazi magyar szociokrimi: a keleti pályaudvar nemzetközi várójában találkozom vasárnap este a főnökömmel, h átnyújtsa a dokumentumokat.

lehet, h nem is tudja, h zavarban vagyok előtte, hanem azt hiszi, h mindenkinek a sütőtök gyönyörű színéről mesélek.

a vágyaimról:
nem azt mondom, h nem akarom, hanem h nem fogom.
a kötelességeimről:
nem azt mondom, h nem fogom, hanem h nem akarom.

a ti egzisztenciális válságotok az mind semmi, én nemhogy azt nem tudom, mi lesz holnap, de az is csak most kezd körvonalazódni, h mi volt két héttel ezelőtt.

megnyugtatnak: bevásárlólistát írni, futni.
lenyűgöznek: a színek, a reggelim, mácsai pál előveszi lila vászonzsebkendőjét és belefújja az orrát a színpadon.

de azt elfelejtettem mondani, h mostantól bármikor entert nyomsz, kilő az usb-s rakétakilövőm.
müpa backstage viszkit inni kiscicás bögréből.

az én megérzéseim nem csalnak, és annyira érzem, h ezzel a fiúval éjfél után betetőzik majd a kapcsolatunk - mikor hazaérve ráguglizok.

vasárnap este, a szüleimmel szkájpolok. az apukám, elfeledkezvén arról, h a család nőtagjait a legkisebb billentés is egzisztenciális válságba taszíthatja, a fizika új felfedezéseiről és az atommagokról mesél. én akkor tulajdonképpen egy üresség vagyok, suttogja maga elé nézve az anyukám, és én is csak üres tekintettel meredek a kamerába.

a nagymamám jósolt nekem a tenyeremből, azt még nem is meséltem. azt jósolta, h már csak egyetlen férfi lesz az életemben, és h legyen már gyerekem.

a maomi a jelek szerint mindenkihez társított egy eposzi jelzőt, what should i call you, "ági, the what, the beautiful?" de én minden kedves ötletére csak szabadkoztam. végül lettem ági, who's like pancake, my cat in sri lanka, who had this very ugly, strange face, but was surprisingly clever and affectionate. hát így jár végül aki túl sokat szerénykedik.

olyan szép ing volt rajta, h hozzá akartam dörgölni az arcom.

találkoztam egy rókával az erdőben. mondtam neki: szia rókaaa, awwwwww, <3 <3 <3 asdasdasdf de cuki vagy!!!!4444

eljutottam oda, h a bükkből nem csak legurulni szeretek kerékpárral, hanem felfelé tekerni is. kicsit félek, mi jöhet még.

egy csomó gyönyörű dolog van amire egyáltalán nem emlékszem.

mindenki diplomaosztón síró apukája vagyok.
parancsoljatok megálljt a lelkemnek.

nemakarok. nemakarok. de akkor nézzünk már vmi jó cukrászdát a közelben, ha már úgyis.
annyival boldogulok, amennyit egy öleléssel össze tudok fogni, egy fehér kardigán, futócipő, két könyv, fülbevalók, süteményes villa.
egy hajléktalan bácsi meg leveszi este az óráját h kényelmesebben a kezére hajthassa a fejét alvás közben a padon.

remélem nem volt erős, h leribancoztam a fél asztalt, és vette a lapot mindenki, hajtom a tenyerembe az arcom reggel a földalattin.

tűzött át a nap a vas utca házai között, mikor útközben betettem a lottószelvényt a naptáram első lapja és a borító között tartott mariahilf-bild mellé, amit még innsbruckban vásároltam, egy olyan templomban, ahol ismét megszólalt az orgona, abban a (szent) pillanatban, ahogy beléptem.
mert egy éve mindig ez van, de legalábis az esetek gyanúsan nagy százalékában: ha városnézés közben belépek egy útbaeső templomba, akkor maximum egy-két lépés hangja után, míg az illető odalép az orgonához gyakorolni, v miután az épp akkor kezdődő hangverseny karmestere felemeli a kezét, azonnal felzeng vmi zene. ez volt innsbruckban, frankfurtban, lipcsében. londonban kétszer is. belépek gyanútlanul templomokba, és felharsan a zene.
nem tudom, mi jöhet még, de nagyon kedvesnek találom ezt az egészet. elképzelem, ahogy az isten az enteren tartja az ujját, és lenyomja mikor belépek a kapun.

this is a trusted home network.
a barátaim.

a világot a szeretet és a jóindulat viszi előre! és ezt most nem azért mondom, mert anyám nyugtatóját szedem.

pedig amíg leülök egy szaxofonozó lány mellé a városligetben, találok egy piacot egy ismeretlen kapualjban, gyerekmondókát szavalnak nekem fonológusok, mindig van fahéjas kalács sonkával, nem kéne h bárhol honvágyam legyen.



lucinda williams - are you alright

hazafelé majdnem elütött egy tizenkilenc toitoi-vécét szállító teherautó. megmenekülés utáni rémületemben az első reakcióm nekem is csak az volt, mint ilyenkor bárki másnak: megszámoltam őket.

koffeinfüggőségem már olyan méreteket öltött, h tegnap egy civil pajzs feliratú pólós fiú kísért fel késő este az épület már lezárt részeire, ahol az egyetlen kávéautomata volt.

a kórházból haza már nem mentő vitte, és már a boltok is kinyitottak, így be tudott ugrani a kedvenc turkálójába.

http://www.lelkisegely.hu/kerdesek/nagyon_tetszik_egy_fiu_de_internet_explorert_hasznal_mit_tegyek

ezeket többnyire nem én gondolom.
én arra gondolok, h majd ha elmúlt ez a minden végtagomat bizarr módon összehúzó görcs, ha kapok levegőt, és el tudok menni a telefonig, h majd azután meg kéne sütni azt a lekváros-mákos kalácsot.
ma este több mint tíz méteren át futott mellettem egy sün.

keblemre ölelek, és akkor h: nem kellett volna. teljes mellszélességgel: nem kellett volna. mellbedobással: nem kellett volna. mellsimogatások: (lehet h) nem kellett volna. összeszoruló mellkas: nem kellett volna.



the national: start a war

- hát hogy érzi magát, mióta nem láttam, ági.
- minden végtelenül borzalmas.
- no!
- hát csak nem jövök üres kézzel!

a viszontlátás előtt gyűjtögetnem kellett magamban az aranyosságot.
mindenféle intim részletre kiterjedő magyarázat nélkül szeretném leszögezni, h hatalmas mennyiségű aranyosság van bennem.

a városnéző túra végén ittunk egy unikumot. hazafelé már a város nézett engem.

láttam nyolc embert egy hentespultot emelni.
felmarkolom magam a tenyerembe.

nehogy böfögjetek, nem akarom magam a munkahelyemen érezni, fakadt ki alie a kocsmában.

olyan jó dolgokat mondott nekem, mint amilyen kétszer reggelizni.

Találmány

Ugyanakkor történt, hogy Esti kitalálta a kettős sírást. Amikor erre rájött, annyira megörvendezett, hogy hetekig képtelen volt ríni, hiába állt ott készen az új metódus. Amelynek az a lényege, hogy oldalvást teszi rá a párnára a fejét, így értelmes alsó és felső szemről beszélni, és az ötlet abban áll, lényegében a gravitációban, hogy a felső szemből a könny átfolyik az alsó szembe. A konkrét megvalósítás igényel némi személyes ügyességet, mert nem elég a fejet fektetni, enyhén előre is kell lógatni, hogy az orrnyergen átforduljon a könnycsepp. Fia halála után így telt Esti élete.

(Esterházy Péter – Esti)

a barátság az, amikor nyaralás közben, a napon süttetve magad is lenyomozod facebookon a barátnőid plátói szerelmeit.

annyira jó philip glasst hallgatni mp3-lejátszón, egész nap úgy mászkálok hivatalos ügyekben, drogériákba, kocsmába is, mintha a zsebeiben kövekkel a folyó felé tartó virginia woolf lennék.

már megint ki vitt haza egy műanyagpoharat a gödörből?
utálok fiatal lenni.

tudod, mit segíts? kérdezett vissza enyhe kétségbeeséssel az alie. foglald le a gyerekeimet vmivel, mert szörnyűek, eddig tőlük nem tudtunk semmit sem csinálni. ekkor előjöttek a kislányok a szobából, illedelmesen megköszönték a túró rudit amit hoztam nekik, bólogattak, h szeretik, és mosolyogva leültek a kis asztalukhoz, ahol csendben megették. utána betolták a kis székeiket, kidobták a papírt a kukába, és visszamentek a szobába csendben játszani.

akármilyen formában is, a firefox vágyai sem különböznek az én alapvető, emberi vágyaimtól.

Tartsuk a kapcsolatot
Kövessen Twitteren
Legyen rajongó a Facebookon
Olvassa blogunkat

nyugodt, lassú, meditatív csütörtök délután a nyelvtudományi intézetben. r.péter tudományos főmunkatárs elmeséli, hogyan támadták meg meztelencsigák huszonöt évvel ezelőtt.
hazafelé a metrón david hasselhoffal álmodom.

űrhajókról nézek videókat és csokifagyit eszem ágyban. hogyan lettem mandulaműtéten átesett hétéves kisfiú.

én itt életmentő munkát végzek.
(andi a maya presszó pultja mögül)

nyár budapesten! a világ legizgalmasabb, leggyönyörűbb idegösszeroppanásai!

lefekszem és hallgatok, és odaadom a bőröm a szélnek, a napnak, a hársfaillatnak, a délutánnak--
h a jónál egyre többre értékelem az érdekeset.
azt hiszem, ezért több bántás jár, és ez több bántással jár.

biztos másnak is végződik úgy a hosszúhétvégéje h kirúzsozza magát otthon a tornázáshoz.

levelezőlista

KINEK KELL? verseskönyvek
KELLENE: zebrapintynek kalitka

megint a nightwish-os taxisofőr.

az esős, fülledt nyári nap, amikor a pszichológusom megkért, h rendezzem excel táblázatba a barátaimat.

he's the most positive state budget auditing consultant i've ever met. i mean, i made eye contact with him and it was like staring into the sun.
(parks and recreation)

dolgok, amiket sosem bocsátunk meg sorozatunkból: az L-nek, h nem énekelhettem szopóálarcban a lucia szülinapján, pedig az igazán felejthetetlen és kedves lett volna a maga módján.

...amikor a danit az húzta ki a pácból, h a brigi halott kutyájának a gtalk accountjába bejelentkezve sikerült felhívnia az amerikai bankjának az ügyfélszolgálatát.

tegnap este még egy füléből vérző, eszméletlen ismeretlent próbáltam simogatni, h minden rendben, most épp vmi egyszerű angol mondókát próbálok írni a pillangókról a tanítványomnak az ebédszünetemben.
a nyújtandó dolgok és a hangulatok széles skáláját, az egész világot, többnyire örömmel, felölelem, mégis szívesebben lennék néha például tatu.

de a fonológia sistergő szenvedély, a fonológiatábor spanyolos gitárszóló, a fonológusok a tudományok matadorjai.

a tábor első tíz percéről vezettem jegyzőkönyvet, aztán elkapott engem is a hév:
19:00 közös cikkolvasás kezdődik
19:03 miről beszélsz?! hülyeséget beszélsz!
19:08 hülyeség, de elmondanám!
19:10 jólvan, baszom elmondani! (sört tölt)

h hétfő hajnalban török (ál?)rendőrökkel kellett érintkeznem, vasárnap estére pedig a magyar mentőket kihívnom, egyfajta vidám, színes keretbe foglalja a hetem, és példázza, miért is nem akarok soha többé az utcára menni.

fenyőerdő-illat, a reggeli kávé mellé viszki.
feljön nekem a nap.


patty griffin - rowing song

az űrrepülőgép-kilövés csodálatos és felzaklató volt.
az űrhajósok kajával dobálják egymást és nem szégyellnek pátosszal teli beszédeket mondani a küldetés szerelési munkálatai közben. a hajas cady fuvolát is vitt magával.
a pápával való videóhívás után a hajas cady adott egy puszit az anyukáját gyászoló paolonak, majd ellebegtek fehér zokniban.

vki mondja már meg alföldi róbertnek, h úgy megölelném.

gyakran elfog a rettegés, h kiderül majd, h nekem is van olyan ismerősöm, aki a jegyeket, bérleteket kérem poénnal lépne oda hozzám, ha találkoznánk a metrón.

csak olyankor félek az utcán ha sötét van, v ha jön mögöttem vki. a jövőre nézve végtelen reménnyel tölt el a tény, h az egyik könnyebben kiiktatható mint a másik.

nagyon sokszor le kell írnom, h nincs rám hatással.

ez itt a boszporusz és a teám.
hallom, alekosz meg visszahívta az olgát?

bűnös, titkos életem következő fejezete: amikor az irodalmi konferencia szünetében fellopakodtam a hotelszobámba emailben fonológiatábort szervezni.

itt az emberek dudálással fejezik ki az érzelmeiket.
és mennyi érzelmük van!
pedig azt hittem, már én is tartok vhol.

az isztambuli fiúk nagyon barátságosak, de érdeklődésük drasztikusan megcsappan amikor kiderül, h én egyáltalán nem fogok szőnyeget venni. halál nagy szerencse, h a kötődési mintáim már rég kialakultak.

mindig nagyon aggódok, h van vmi, ami miatt elfelejtek aggódni.

a wizzair menetrendváltozása miatt két nappal többet kell töltenem isztambulban, mint eredetileg terveztem, így már abszolút úgy néz ki a dolog, h hatalmas nyaralásomnak a szerencsétlen sorsú irodalmi szervezetek konferencia, ami miatt amúgy megyek, csak egy rövid (bár nem jelentéktelen) része lesz. nincs más hátra, mint hátravetett fejjel, összeszorított ököllel tűrni az élet megpróbáltatásait.

de milyen érzelmek vannak még? ülünk a pszichiáterrel egy lista fölött és ráncoljuk a homlokunkat. szeretet! éreztél már szeretetet?

nem kell sok ahhoz h összevissza beszéljek, csak mondjuk h kinyissam a számat.

érezni, h felnőtt és kirepült az angoltanárok egy újabb szárnyaló generációja az eltéről, ahogy volt évfolyamtársaimmal randit megbeszélni mindig olyasmi módon kezdődik, h 5ig tanítok, mondjuk f6ra bármelyik kocsmába odaérek.

példaképeim lady gaga és lady diana, talán ezért is érint érzékenyen mikor elbizonytalanodom, h én vajon mit adok a világnak azért a sokmindenért, amiért olyan rendületlenül és mélyen hálás vagyok.

ebéd után kicsit átkapcsoltam az nka honlapjának böngészéséről a nasa-éra, mert ilyenkor lassan már csak egy űrrepülőgép-kilövés élő közvetítése emlékeztet arra, h van még remény.

mértéktelen: nincs találat
tipp: "mértéktartó"

még mindig elképedek, h egyes krízishelyzetekben a problémamegoldó eszköztáram milyen gyorsan és egyértelműen redukálódik a mérték nélküli evésre.

nem lakik vki isztambulban? lehet, h megkérném, h hadd aludjak vele nála.

még ki sem használtalak, már eldoblak! lökött félre főzés közben a konyhapultjától a mr.a, még mielőtt annyit gondolhattam volna, h micsoda férfi.

igazán nem kellene, csak csoki, taps, ölelés.
kerülgetjük a pocsolyákat, én és a csigák.

nem csoda, ha szerepzavaraim vannak a családomban, mikor ma is, míg mindenki kiskorú gyermekeit terelgette be, én az anyukámat vittem moziba háromdés maci lacit nézni, mintegy utó-anyáknapi ajándékként.

össze vagyok törve, mert reggelre letépték a papírhalaimat a postaládámról, amelyeket én hajtogattam bedobott reklámokból és ragasztottam ki. és egy hajó is volt. és kegyetlen élet, h ilyen keserű példán kellett, ilyen fiatalon megtanulnom: senki sem lehet próféta a saját lépcsőházában.

éjjel kettő után a szaxofonos fiúk felajánlották, h válasszak egy számot, és akkor ők a kedvemért eljátsszák nekem azt a számot, ami elsőre szabadon eszükbe jut róla.

olyan árnyalatokban élek, mint egy mellémhúzott szék, pár rámmerengett perc, néhány direkt elszalasztott metró; nem lehet tudni, h mikortól sok, meddig semmiség, hány centi, hány perc, hány vonat. vmi helyett, túlfűtötten, meg se történnek.

a bárdos deák ági azt mondta a koncert elején, h a gödör a földanya g-pontja. az est hátralévő részében nem igazán tudtam, mihez tartsam magam.

érzem, h teljes, nemes lelkemmel vagyok vmiért, de még nem teljesen tiszta, h miért is.
álmomban egy rajzon kiszínezem jézus krisztus ruháját kék filctollal és ajándékba adom.

rohadt élet! rohadt élet prada cipőben!

névjegyet cserélek és a munkahelyemről ígérek linket fiúknak vasárnap hajnalban a szimplakertben, quarterlife crisis!

akkor döbbentem rá h vmi baj lehet az életemmel, mikor rájöttem, h tulajdonképpen azt a négy napot nagyon szívesen és ugyanolyan boldogan eltölteném abban a mediterránosan keletnémet szállodai szobában is.

a könyvfesztivál nyitófogadásán könyököm egy nagy magyar költő oldalában, a villámmal vmelyik külföldi díszvendéget bökdösöm, és közben mátyás, aki tehetséges fiatal író, egy spanyol könyvkiadó vezetőjének magyaráz lelkesen a blogomról, miszerint az olyan, mint garfield és egy bekokainozott bridget jones keveredése.
ebben a képben nyilván minden teljesen a helyén van.

hát azért velünk tényleg nem kell foglalkozni, az a legszarabb, h mi tényleg elvagyunk nulla pénzből - merh arról szólunk: alszunk az utcán, írjuk a kis verseket, szerelmesek vagyunk...
tavasz van! és dokumentumfilm bájos kortárs költőkről!

álmomban ha megold vki egy matematikai problémát, én a mellkasára hajtom a fejem miközben magyarázza. én így üdvözlöm a tudományt.
muszáj kimondanom, h tavasz van; végigugrándozom a lelkem, szívem egyik piacképtelen csücskétől a másikig.

úgy jöttem el, h nem hiányzom senkinek, úgy megyek vissza, h nem hiányzik senki.

a pszichológusom néha egész eredményesen meg tud győzni róla, h nem egyes emberek kivételesen hülyék, hanem én vagyok túl jófej. heló, örülsz, h látsz!, mondtam most is majdnem a csoppynak magam iránt érzett friss lelkesedésemben, mikor megérkeztem a találkozónkra.

legyél a nemtudommicsodám!

eltévedt, zaklatott nők tavasza

"38 éve magányos vagyok és úgy érzem, kijár nekem a boldogság és ebben senki nem akadályozhat meg. nincs időm kitérőkre. ha így rendben, szólj." (izabella mihálynak, az én emailcímemre)

"szexelni majd akkor fogsz velem, ha szőke és hosszú combú leszek, és nem lesz három gyerekem!!!" (ismeretlen nő ismeretlen férfinak, az én telefonszámomra)

"csókolom, azt szeretném kérdezni, hogy a kovács péter itt lakik-e? mert ő nekem lelkitársam és állandóan zaklat!" (kislány a környék összes kaputelefonjába)

annyira tele vagyok önváddal, h ma reggel, mikor az ismeretlen számról érkezett smst olvastam, miszerint szexelni majd akkor fogsz velem, ha szőke és hosszú combú leszek, és nem lesz három gyerekem!!!, akkor hosszan és komolyan elgondolkodtam, h biztos nem én voltam-e, aki ilyen méltatlanul bánt egy barna, rövid combú, háromgyerekes nővel.

szerintem egy csomó dolog úgy van rendben, h nincsen jól.

azt hiszem, a közszférában felelős embernek lenni azt jelenti egyrészt, h hatványozottan kilátástalanabb helyzetekben találod magad, másrészt, h ezek ellenére se rendelheted be a felest a meeting felénél.

álmomban harmadmagammal, három meztelen lányok, futottunk kifulladva a teremtés elől. egy napsütötte, forró sziklára terített fehér lepedőn pihentünk meg végül. oda, azt hiszem, nem jött a teremtés.

nagyon aranyosak vagytok, legutóbb akkor kaptam egy írásra ilyen gyorsan ilyen sok levelet, mikor egyszer megemlítettem a bugyimat egy bejegyzésben.

vki mondhatná, h nem lesz semmi baj.

én egy szociálisan és idegrendszerileg érzékeny lány vagyok, és rózsa bimbózik a szívem helyén, de mindezzel egyelőre annyira jutottam, h felváltva akarom földhöz verni magam meg kinyújtott karokkal hadonászva szaladgálni a világban.
most egy ideig nem olvasok híreket, kormányhatározatokat, kommenteket, és senkit, akinek bármiről is határozott véleménye van.

tele vagyok bűntudattal olyan dolgok miatt, amiket meg sem teszek.
bűnös életről szóló álmaim szertefoszlanak. édesen, szomorúan, mint a kalács.

ez már az a kor, h meg se fordult a fejemben, h a ránctalanítókrém-mintát a magazinból az anyukámnak adjam. 25.

épp csak elkezdődött a tavasz, de máris helyes vöröshajú fiúk rohangásznak a városligetben az olvasnivalóm elfújt lapjai után, míg én a többit lenyomtatom a söröspoharammal.

akkor én most leteszem a munkát, és áttolom a biciklimet vmi napfényes kocsmába, szív ernő tárcákat olvasni.

annyira reménytelen eset vagyok, h elaludtam kávézás után, egy motivációs előadás hallgatása közben.

azt hisszük, h mindig mással, v csak a tévében történnek, de aztán az évek során szembesül az ember ezekkel, h az ő lakásába is betörhetnek, h őt is megtámadhatják az éjszakai utcán, satöbbi, de még akkor se gondolná soha, h egyszer majd hatalmas darab vízköveket talál a mosogató lefolyócsövében.

úgy visongtunk tegnap a nyelvészekkel a kocsmában, mint egy kis család. (v csak én visongtam? kínos.) ezt az elképzelést a család intézményéről mondjuk nem a szüleim alakították ki bennem, legalábbis nem emlékszem egy olyan családi programra se, ami után ilyen sötét karikák lettek volna a szemeim alatt.

nincs szeretethiányom, csak szeretném mindenhova magammal vinni ezt a nagyon finom üveg lekvárt, jó?

tavasz van, hazafelé majdnem elütött egy bicikliző indián, mert végig azon röhögtem, h a kedves eladófiú kérdésére a borszaküzletben, miszerint készpénz v kártya, azt válaszoltam véletlenül, h közpénz.

vasárnap délelőtt az apukám dolgozatokat javít: egyesek ameddig a szem ellát, és karibi pop. és még kérditek, hogy lettem ilyen.

vajon hogy érem azt el minden erőlködés nélkül, h a munkahelyemen, irodalomszervezés-könyvkiadás témakörben, rám osztódjon az a feladat, h menjek egy kört a vízibusszal?

rahmanyinovnak szülnék egy (vegyeskarnyi) gyereket.


rahmanyinov - hymn of praise (liturgy of st john chrysostom)

a pillanat, amikor szeretetteljes nosztalgiával konstatálod, h a volt pasid mondatai megkülönböztethetetlenek kadhafi és charlie sheen mondataitól.

non capisco, csivitelte giuliano titkárnője, thank you, búgtam én, és letettük a telefont.

"!+GRTZ/ergret!rsgegw4gtwwe44WrsauerkrautDSFSfwewdeutsch, csivitelte az osztrák eladónő, nur ein bisschen, búgtam én.

ha a délutánra szánt ajándékcsokoládét reggel vesszük meg, magunkra vessünk csak, amikor délután még egyszer meg kell vennünk.

az, h a társadalom szemrebbenés nélkül elvárja h itthon, egyedül, zokszó nélkül vegyek be kanalas orvosságot naponta háromszor, na az így az első dolog ami megingat a hitemben, miszerint felnőttnek lenni jobb mint gyereknek.

és arra keress rá még, h van-e "i'm falling for you because there's nobody else" című jazz sztenderd, v nekem kell majd megírni?

a február a zaklatottság különböző hátborzongató fajtáit és mélységeit hivatott megmutatni, én már negyvennyolc órája nem hallgattam más számot, csak az i'm still standinget elton johntól.

a runkeeper eddig az anyukám, a pszichológusom, és nádasdy ádám házidolgozatjavítási technikájának az érzékenységével és pontosságával dicsért engem, de lehet, h ez csak oda vezet majd, h toporzékolni kezdek, ha nem kapok egy ágika, te futsz a legügyesebben vérző orral szembeszélben awardot ma este.


update: még jó, h a mr.a-ra mindig lehet számítani.

mindig elfelejtem, h a lottós mondást szokták mondani amikor félelmetesen pontosan összejönnek a dolgok, és nem az van, h meg kéne térni.

- szóval hülye vagyok?
- igen.
a pszichoterápiás ülés dramaturgiailag az utolsó percekben érte el csúcspontját.

lemondta az esti kocsmát a szomorú költő, és megszűnt a szoláriumom is.
felmerülhet a kérdés, h mit csinál az ember hétfő este, ha nem szomorú költőkkel fogyaszt alkoholt bronzbarnán?

két megindítóan szerelmes leszbikus lányt választ el bécsben a vonatablak aminél én is ülök. pantomimos ismeretség v szednek is vmit.

mikor németül kezdemények beszélgetéseket anyanyelvi beszélőkkel, mindig úgy érzem, mintha utcai verekedésekbe ártanám magam, amelyekről nem lehet tudni h milyen sérülésekkel, és mikor hátrálok ki belőlük és váltok át angolra.

egy idős osztrák házaspárral ülök egy fülkében a vonaton, és egy jódlizással aláfestett, alpokról szóló ppt-t nézünk a netbookjukon, együtt, hárman. a vonat közben befut amstettenbe. az idős osztrák házaspár nagyon elégedett a mobilnettel, h még a vonaton is ilyen gyorsan letöltődött ez a hatmegás, nyolcvan fotót tartalmazó ppt.

arra gondoltam futás közben, h írni kellene a juditnak, h ne nagyon üljön most biciklire, nagyon csúsznak az utak. itthon egy email fogadott a judittól, h biciklizett ma, és nagyon csúsznak az utak, ne nagyon menjek futni.

az anyukám, aki amúgy nem tud angolul, véletlenül talált és vett nekem egy little britain: scripts and stuff from series 2 könyvet. nem tudván, h ez az egyik kedvenc sorozatom, később megijedt, h a képek alapján miről is szólhat ez, és az angolszakos kolléganőjével elkezdte lefordíttatni.
csak kihúzni tudom magam a büszkeségtől, ha arra gondolok, h a fordítás után is úgy érezte, h ez nekem tetszeni fog.

csütörtök délután bemegyek az elméleti nyelvészet tanszékre, mert az az a hely a városban, ahol pezsgő szellemi élet vár, és ahol szégyenkezés és kérdés nélkül bevallhatom, h csak a napokban hallottam először a hónaljszexről.
csütörtök délután anyanyelvi ítéleteimmel és röhigcséléssel segítem a kutatást.

a pszichológusom szerint rosszabbul vagyok, mint gondolom. hát ilyen se volt még.

persze, ha belegondolok, a jelek se maradnak el: ma megkérdezték, kérek-e több sajtburgert kevesebb pénzért, és én nemet mondtam.

van ez a furcsa tendencia, h volt tanáraim egyre gyakrabban kérik, h inkább régi ivócimborámként mutassam be őket másoknak a kocsmában.

amit v akit nehezebb megszeretni, azt sokkal jobban szeretem. van egy ilyen?
lassan eljön az idő, h ronda tárgyakkal és kiállhatatlan emberekkel veszem körbe magam.

lelkem mint a károly körút.

nem tudom, h jó úton vagyok-e, mikor ennyit beszélek megérdemlésről.

januárban mindig mindent annyira elvesztek, h csak március végén térek magamhoz. addig is jobban tenném, ha nem írnám meg az érintett barátaimnak minden alkalommal mikor megölnek álmomban egy disznót villaszúrásokkal.

ma azt mondta egy kedves fotós ismerősöm, h a fotót, amit rólam csinált, tök keveset kellett photoshopolni. meghatódtam.
aztán mesélt a szőrös arcú lányról.

nahát, mondta a darab után, mielőtt meghalok, biztos, h letörlöm az egész szerelmi meg mindenféle levelezésemet. hát még csak az kéne, h elolvassák, meg nevessenek meg sírjanak rajta, dohogta. miközben én nagyon félek, h a halálom után senki nem fogja megfejteni a jelszavamait.

pedig ma kurvajó volt a hajam.
(egyetemes női tragédia egy rövid felvonásban)

álmomban azt mondta nekem egy ismeretlen férfi, h én olyan lány vagyok, h az ember még ha nem is mindig mellettem akar elaludni, reggel mindig mellettem akar felébredni.
télen senkit nem szeretnek eléggé.