az mondjuk kurvajó, h ha engem kérdeznek majd meg akárhol húsz év múlva, h meséljem el, mi volt húsz évvel ezelőtt, akkor fogalmam se lesz majd, h hol, hogy, mivel, kivel kezdjek neki 2010 elmesélésének.

amikor vmi fontos dolog történik velem az életben, azonnal csinálok róla egy printscreent.

az unalmas lány onnan ismerszik meg, h ha azt mondja a telefonba, h bort iszom és meztelenül táncolok!, akkor tudják róla, h otthon van.

és ha megcsókol, nem lesz-e vmi baj. elmondom, mire gondolok. például megutál. például megszeretem.

nyilván nem olvasom el előre a recepteket. mikor harmadszorra ugrok le karácsony délután az boltoslányhoz olyan dolgokért, mint pl. sütőpapír és vanilincukor, már mindkettőnk tekintete alkoholos és beletörődött.

hát nagyon boldog karácsonyt.

florence + the machine - last christmas (wham! cover)

egyébként is folyamatosan erősödik bennem, a rokonaimnak és barátaimnak köszönhetően, ez az emberek és a világ jóságába vetett megmelengető érzés, de a sony ericsson szinkronizáló alkalmazása még tudta ezt fokozni.

amikor a szomorkás egoblogger rámozdul a gyerekkönyvírásra.

szemkihúzásban miért nincs undo gomb?

ma rámosolyogtam parti nagy lajosra a mozgólépcsőn, és olyan boldog lettem, mintha fordítva történt volna.

szóval öregszem, olyanokkal taxizok haza, akiknek az anyja barátnője vagyok.

mindjárt indulunk a frankfurti éjszakába, csak a kati még elment olvasó porcelántörpét venni.

rájöttem, h sokkal jobban félek, mint amikor először metallicás pólóban mentem iskolába, mondja a húgom, aki a friss hírek szerint egy hét múlva már a tiroli hegyekben fog dolgozni.

mindenki arra próbál építeni, amiben tehetséges, én most pl. pszichiátriai oktatófilmben fogok beteget játszani.
pszichiáter: azt kéne, h visszagondol majd az életének egy olyan időszakára, amikor nagyon szomorú volt... nem tudom, volt az életében ilyen időszak?
én: volt.
pszichiáter: szuper!!! ... úgy értem: jaj, nagyon sajnálom. ez rettenetes.

soha senki nem nyalta meg még jelképesen a nyakam ilyen szeretettel.

kaptam kedves meghívást karácsonyi listaírós játékba, aminek a szabályait ugyan nem másolom be, mert terjedelemben elnyomnák egész évi írásaimat, de a lényeg itt van:

karácsonyra, vagyis a jövő évre szeretném:
- ugyanezeket az embereket.
- hasonló tavaszt, ugyanilyen őszt,
- nagyon sok szuper firefox add-ont és gmail feature-t.

na most megkérdezhetném a gondnokunkat, h miért van karácsonyfadísz akasztva a szemüvegére, de akkor a főnökömet se nyugtathatnám meg, h semmi baj nincs azzal, ha magában beszél, és magamért is aggódnom kellene, h hogy is sikerült egy bögre neocitránt végigöntenem az iroda ajtaján.

az összes barátaim annyira jófejek, h napestig mesélhetném. ma reggel pl. a dani hívott fel new yorkból, h nehogy elaludjak. félsikerként tudnám értékelni a dolgot - miután letettük a telefont, utána még másfél óráig azt álmodtam, h milyen rendes a danitól, h felhívott, h nehogy elaludjak.

ma láttam demszky gábort a szűkített járda feltört betonján araszolni. nagyon szomorú volt.