két esetben szoktam gondolkozni azon, h gondolkoznom kéne azon, h családot alapítsak.
az egyik, amikor megkérdezik, h hol van a munkahelyem, én pedig elmesélem, h tök jó helyen, és h csak tizenöt perc sétára van a nyelvtudományi intézettől. a másik, amikor rájövök, h a gasztroblogokon automatikusan szkippelem a kókuszos meg marcipános süteményeket, mer azokat nem mindenki szereti az elméleti nyelvészet szakon.
