a közértben reggel:
néni: jóreggelt kívánok. hát a kiskutyáját hol hagyta?
bácsi1: nem hagytam sehol, ott vár kint. dehát milyen rég találkoztak maguk, azóta új kabátja van!
néni: új kabátkája?
bácsi1: igen, úgy volt, tudja, h elmentünk párizsba, és vettünk neki az őszre divatos kabátkát! bizony.
bácsi2 (borsókonzervvel): párizsba beszökött az ősz! ady endre! nagyon szép vers! ady endre!

---

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

a tárgyaló könyvespolcán a német kertész imre fordítások és a friss magyar regények között felbukkant egy ismeretlen eredetű, világítóan pink vass virág könyv. szerencsére a főnököm határozott fellépésének és lélekjelenlétének köszönhetően nem lett semmi baj.

pedig mennyire szerettem. annyira szerettem, h azt álmodtam, h trafikos. annyira, h én álmomban odamentem a trafikhoz vásárolni ezért, szembefordultam vele, és megroggyantottam kicsit a térdeimet. a kisablakon kinyúlva így pont meg tudta fogni a bal mellem.

basia bulat - once more for the dollhouse

beállítottam reggel hatra a vekkert, meg a good morning hypocrite című számot.

vhogy úgy érzem, h jellemző epizódok az életemben azok az alkalmi zenei formációk, ahol fiúk a hajukat rázva vadul dobolni kezdenek, majd azt mondják, h bocs, elragadott a múltam, deathmetál bandában játszottam sokáig, én meg válaszként azt szipogom csendben, h én meg gospelt énekeltem kórusban.

akkor jutott eszembe, h lehet, h az L-lel kéne utazgatnom a világban, mikor a lengyelországban játszódó felvonás fehérruhás és -kalapos, gyöngyöt és tollboát hordó, mélyen dekoltált nőkkel kezdődött, és az L. odasúgta nekem: krakkó tényleg ilyen. én voltam.

és ha megértettem őt, akkor folytatom majd magammal.

hiányzik a nyár. hiányoznak a gyengéden, csendben eltelő hosszúhétvégék, amikor feküdtem a napon és óegyiptomi szerelmes verseket meg hoffmann rózsa interjúkat olvastam felváltva.

vki pedig biztos elvesztett egy fogadást, h az élő közvetítésben mikor azt énekelte a trónkövetelő, h eddig titkoltam szerelmemet, akkor a kamera az ágyékát mutatta premier plánban.

a szünetekben elcsípett, valamint lefolytatott beszélgetések alapján elmondhatjuk, h ma este mindenki azért ment a müpába borisz godunov operaközvetítést nézni, h hátha majd most ott végig bírja ébren.

engem is meglepetésként ért, h tényleg csak annyi kiló vagyok, mint amennyit a munkaalkalmasságis orvosnak szerény hazugságként bediktáltam.

de mondjuk a kedden közösképviseleti ügyintézőkkel folytatott vita után csak arra jutok sokadszorra is, h vissza kellene mennem és pálcával megütni őket.

újabban, ha dühös vagyok, mindig felteszem magamnak a kérdést: mit tenne a bennem rejlő pedagógus?
a kezdeti eredmények nagyon bíztatóak - és ugyan még nem tereltem össze tolakodó embereket a metróban kettes sorba -, ezért nem vagyok benne biztos, h a dolog mindig ésszerű és szerethető keretek között fog maradni.

ma este annak az embernek az elégedettségével, torokfájásával, és főleg mély spirituális gondolataival fogok hátradőlni, aki két és fél órán át beszélt megállás nélkül szintaxisról.

öt spiró után egy ajándék ponyva jár a webshopban!

és az a szőke nő, az az anyukája azoknak a... dolgoknak.
az alie-nek szerencsére még van néhány éve addig, míg a lányai kamaszokká válnak.

két esetben szoktam gondolkozni azon, h gondolkoznom kéne azon, h családot alapítsak.
az egyik, amikor megkérdezik, h hol van a munkahelyem, én pedig elmesélem, h tök jó helyen, és h csak tizenöt perc sétára van a nyelvtudományi intézettől. a másik, amikor rájövök, h a gasztroblogokon automatikusan szkippelem a kókuszos meg marcipános süteményeket, mer azokat nem mindenki szereti az elméleti nyelvészet szakon.

soha többé nem akarok menni sehova.
elhatározásomban közrejátszott a napsütötte ágyam, könyvek, sajtok, és olajbogyók.

istenem, milyen büszke voltam magamra hatévesen, h a vécében lógó falinaptárról megtanultam németül a napok neveit: mo, di, mi, do, fr, sa, so.

mosolygós kékszemű német férfi légiutaskísérők, ó ti!

most elutazom, h orosz gyerekkönyv-kiadókban keltsek vágyat bartis attila könyvek iránt a mosolyommal. v vmi hasonló. feltúrtam az egész ruhásszekrényt, a kék harisnyámat keresem.

épp indulni kell ki az esőbe.
egyre boldogtalanabb vagyok mindenben amit emberek, mozgás, alkohol nélkül kell csinálni. és egyre boldogabb mindenben amit velük. mindenhova odabújni, mindenbe belefúrni a fejem. (mindent szétszaggatni a fogaimmal.)
indulni kell ki az esőbe.
















http://neonspot.blogspot.hu/2010/07/blog-post_6300.html

the color of your totally sexy denim may transfer onto other garments and upholstery.
épp megerősítésre vágytam, mikor megtaláltam a cédulát.

a szőkített kárpátaljai énekesnő belesuttogta a mikrofonba, h szeretlek tisza!

harmonikázik egy ősz, hosszú hajú pasi, és gitározik egy másik, ez nagyon ígéretes. egyedül ülök egy tizenötfős asztalnál. én is ígéretes vagyok.