eljutottunk oda is, h jelenleg komáromi pisti, kiugrott rendőrkapitány, lakodalmas zenész facebookos bemutatkozását vallom ars poeticámnak:
kemény fegyelem és nagy líra.

nem tudom, van-e még ember a földön aki ne hallott volna az új mosógépemről, és h ha esetleg van, akkor neki érdemes-e élni.

bennem volt már a lendület, az öröm, a felszabadultság, amit annyira rég vártam, fogtam a telefont és elkezdtem írni az ígért beszámolót, és akkor rádöbbentem, h én a letett államvizsgámról ígértem smst, most pedig még csak az új mosógépem érkezett meg.

csak simogatás legyen.

a tivadar szerint úgy vagyok szomorú, mint egy leégett kisállatsimogató.

engem pl megtanultak nem félteni, miután néhányszor összeverve jelentem meg, mégis egyben, mondta a detektív.
de én egy kedves, csendes, visszafogott lány vagyok, vetettem ellen. ha engem megverne vki, akkor az nagyon gáz lenne.
most ezzel azt akarja mondani, h én nem vagyok egy kedves, csendes, visszafogott ember? nézett fel a detektív, majd mivel másodszorra sem találta a keresett telefonmellék számát, kiállt az iroda elé és irdatlanul üvölteni kezdte a keresett kolléga nevét.

ahhoz képest, h nem hiszek, elég kifinomult és elnéző istenképem van.

úgy tűnik, h a padlóravágásaim között, amikor is durván elszalad vele a háztartás, az isten, az én jóságos nagyanyám, pánikszerűen be-beszalad a spájzba és lekap egy-egy finom lekvárt nekem a polcról, h azt mondja, tessék, eper, tessék, bíznakbenned, tessék, estimese, tessék, muzsika, és tessék, tánc.

álmaimban legyengült és magatehetetlen vagyok. szerencsésebb álmaimban mellémfekszenek az ágyba meg átöltöztetnek. szerencsétlenebb napjaimon ezek mind meg is történnek.

a május is gyönyörű a maga módján. leült mellém, megszerelte a biciklijét, majd azt mondta, egy mérgező felhő vagyok. aztán azt, h csak viccelt, és visszavonja. én nem vagyok egy mérgező felhő.

magamról csacsogni, persze, kicsit hosszabban is tudok.

a nagybátyám kiállításmegnyitóján, a vendégek és két pohár bor eltűnte után én már csak pogácsázni akartam, de a nagynéném csakazértis hozott még egy pohárral. pedig csak annyit kellett volna tennie, h megnézi a kiállítást méltató bejegyzésemet a vendégkönyvben, ami már akkor is úgy végződött, h juhú!.
roppant jókedvűen beszélgettünk az ottmaradtakkal. a művházigazgató kikísért a kapuig, remélem csak udvariasságból.

simán érdemlek én is annyit. simán megérdemlek mindent.

ági, amúgy észrevetted, h amikor sajtburgerekről beszélsz, akkor érzékien a hajadba túrsz és fátyolos lesz a hangod?

ma a pszichológusom minden félelmemre azt mondta, h megalapozott. ez így mostmár végképp megrémít. én nem azért mentem el pszichológushoz, mert megalapozott félelmeim voltak.

ez egy gyönyörű április volt. elészaladtam, és majdnem lelöktem a lépcsőn mikor a nyakába ugrottam a lépcsőházban.

florence + the machine - postcards from italy (beirut cover)

bőrkabátos maláj diplomataszomszédok, a kertész ricsárd kléjderman.