a partiban nagyon finom torta van és ingyen sör. a hp mellett állva mindenkinek be vagyok mutatva. ez alapján van egy olyan erős érzésem, h a buliban mindenki a cég volt dizájnere. egy fiút kivéve, aki villamosmérnök, sokoldalú, jelenleg a tudománynak él, az mit-re készül, vízilabdázik és fákat ültet. a faültetést már nem hiszem el. a nyelvészek itt is gond nélkül el tudnak vegyülni, a pult felől a dani hangját hallom, ahogy azt mondja, holnap kettőre megyek pszichológushoz. itallal ki nem lehet menni, mert feljelent a mária néni. a bálint sörét is megragadja a kint felügyelő kocsmáros és próbálja bevinni. víg furulyaszó, és táncol befelé a kocsmáros, a kocsmárossal a sör, a söröskorsó füléhez ragadva a bálint.
éjfél előtt még a blogol szó etimológiájáról van szó, éjfél után már tagadnom kell h pornóblogot írnék.

az irodában cuki kutyakölykökről és madárfiókákról beszélgetünk. kávé, tejszínhab, kakaópor. körülöttünk virágzik az orgona, meg a magyar irodalom.

nézzünk magunkba és tegyük össze a két kezünket.

a család mindenek előtt, gondoltam, és beleöntöttem egy kis sört az anyukámnak a telefonkagylóba. nagyon örült.

na ma se szerettem meg magam jobban. de az, h az illés utcában konkrétan megkergettek egy gereblyével, sokat segít az ezzel kapcsolatos diszkrepanciák csökkentésében.

légy mindig jó kis leány, szépség kedvesség és vigasztalás.
(ady endre, egy levelezőlapon)

már épp azt hittem, h senki sem törődik velem, és az életem csalódások sorozata, és akkor az otp-s ügyintéző lány egyetlen halk félszavamból valóra váltotta minden aktuális és már-már elfeledett álmomat a banki ügyeimmel kapcsolatban. bocsánat, h ilyen sokáig tartott, mondta ő. nekem most minden vágyam teljesült, sugároztam én.

most már muszáj lesz mosógépszerelőt hívnom, mint a háziasszonyok teszik a reklámokban meg a pornófilmekben. gondolom a különbség ott kezdődik, h az emberen mennyi ruha van a kötény alatt ajtónyitáskor.

a hársfavirág-illat mindig marad nekem.

reggel lekávéztam a bugyimat. egészen amatőr hibákba esünk bele; elcsuklik, megremeg, összecsuklik--

nézzél már magadra, csupa hiba vagy.

sehányadéves kislány.

a következő ember, aki még a téma szakdolgozatokra való terelődése kapcsán se érzi olyan kínzónak a szemem alatti fekete karikákat, h megemlítse őket, jutalmat kap.

várj, ezt a szót ismerem! ez azt jelenti, h "segédige"... nem? akkor azt, h "szív", igaz?
van annak egy bájos eredménye ha az ember lefordított irodalmi művek címeiből tanul szláv nyelveken.

ismét egy hangulatos családi szombat, én a tanári kiégésről írom a szakdolgozatomat, miközben pedagógus anyám az elkapjuk a madár farkát nevű taichi mozdulatot gyakorolja, pedagógus apám pedig a teknősök szaporodásáról néz természetfilmet.

na akkor most van az, h leadtam a szakdolgozatom az angol kopuláris mondatok szintaxisáról, és ünnepélyesen elkezdődik életem azon szakasza, amikor csak a testemnek élek.
nem mintha most sokmindent vonnék meg tőle v nem lennék kirobbanó formában.










(pearlswine)

célegyenes: a bibliográfiámban már nem fog szerepelni olyan cikk v könyv amit ne ettem v ittam volna le.

felhívtam az előbb a lolét, és majdnem egy órán át konzultáltunk a predikatív főnevek eset-kérdéseiről. a lényeg, h jutottunk vhova, most küldi át emailben a bennünk élő istennők című könyvet.

a futuramából tanulok mindent az életről. azt is abban mondták, h a robotoknak és a fiúknak nincsenek érzelmeik. aztán az egyik részben egy érzelem-chipet ültettek próbából egy érzéketlen, pokróc, alkoholista robotba, aminek az a tragikus vége lett, h lehúzta magát a vécén.
ezentúl nagyon óvatos leszek a fiúkkal.

az életem most olyan, h a főnököm konkrétan hazazavart most napokra, h foglalkozhassak azokkal a dolgokkal amelyek igazán boldoggá, és azokkal amelyek mélyen boldogtalanná tesznek.

apukám hobbija a neuropszichológia tankönyvek tanulmányozása, de a gyakorlatban a problémákat fizikatanárhoz méltó talpraesettséggel közelíti meg: hanghullámokkal és egyenárammal.

hol van az én tepertő istenem.

most, h kiderült, h szükség van erre, mindenkitől bocsánatot kérek akit valaha is megríkattam dalválasztásaimmal.

ha nem akarok lemenni futni, az biztos jele annak, h le kell mennem futni.

együnk ma fagyit, szépen kérlek!

(senki ne haragudjon meg ha levettem/kitettem a linkjét, ez egyes-egyedül arról szól h mostanában hová milyen gyakran nézek be. mindig változik.)

ma egyedül ültem az elméleti nyelvészet tanszéken, mikor bejött egy nő, köszönt, majd halk azta! aztaaa! kiáltások kíséretében végigtapogatta a falakat. aztán kiment.