mindketten szeretjük azt gondolni (magunkról, nem egymásról!), h nagyvonalúak vagyunk és jófejek, a húgommal legutóbb mégis egy tubus majonézen vesztünk össze. a szüleink erre válaszképp küldtek egy nagy doboz majonézt.
igazából lehet h a nagyvonalúság és jófejség öröklődne, csak ebbe vmi hiba csúszott a mi generációnknál.

a nagy park közepén volt, mégse látta senki h belefeküdtem a hóba.
felváltva félek attól, h nem leszek többé játékos és vicces, meg attól, h nem tudok többé csendben egyedül lenni.

florence and the machine - rabbit heart (raise it up)

tegnap arra jöttem rá, h nem egy szerencsétlen patkány vagyok akit váratlanul meg-megbasznak árammal, hanem egy szerencsés lány, akit váratlanul meg-megsimogatnak.
nem volt könnyű, higgyétek el.

megtanultam alkalmazkodni a vágyaimhoz.

ma reggel hét és déli tizenkettő között nem ettem semmit, holnap pedig kamionokat fogok emelgetni, csak mert úgy akarom.

egy öttagú hangoskodó fiúbanda mellé ültem le a metrón, ott nem ült senki. megállókon át arról beszéltek és poénkodtak, h én annak a fiúnak a kurvája vagyok aki mellé leültem, és h én úgyse hallom amit mondanak mert zenét hallgatok és nézek magam elé. aztán a deáknál készültek leszállni és sorban haladtak el előttem, és akkor a sor végén a stricim még kedvesen rám mosolygott és megsimogatta a fejemet.

- érdekes volt, rámjött a szeretet.
- remélem nem hagytad eluralkodni magadon!

minden csokipapír belsejében az van, h sajnos most nem nyertél.

a brainoiz arról panaszkodott tegnap a kocsmában, h a macskája csak három dolgot akar, h adjanak neki enni, játsszanak vele, és foglalkozzanak vele az éjszaka közepén. rájöttem, h tulajdonképpen tudnék macska lenni. cserébe meg dorombolva eszem és játékos vagyok az éjszaka közepén.

- jó, akkor írjuk tovább. de mi rímel arra, h anál?
- halál!
- na, azért halált egy gyerekdalba ne.

rám mosolygott ma egy nagyon szép skandináv fiú a földalattin, és erre mi történik, nekem nem a térdem remeg, nem az arcom vörösödik, és nem a szívem dobog, hanem a szemhéjam kezd el vadul tikkelni.
vmit csinálni kellene ezzel az én önkéntelen szomatikámmal mielőtt még vkinek flört közben bele találnék böfögni az arcába.

mégis megyek vietnámba, kiáltotta a főnököm egy csendes december délelőtt és odaszaladt a kabátjához.
azt említettem már, h a munkahelyem közel van a vidámparkhoz? minden nap ehetnék ebédre perecet, de a munkatársaim és a főnököm csak natúr joghurtot esznek.

a napom csúcspontja az volt h a húgom küldött egy százlábú fenéktüskével című ascii rajzot smsben.

az mondjuk, h munkaidőben szilvás bejgli kenődik a homlokomra, csak mérsékelten tragikus.

annyit mondtam, h kosztolányi írta azt, hogy és a barátaim kinevettek a bölcsészettudományi kar kampuszának területén.

a férfiak közeledésükkel nagyon hamar hamis biztonságérzetbe tudnak ringatni.
mert pl a múltkor énekelni kezdtem a zorcsinak a river stay away from my doort, mire ő megelégedésemre mosolyogni kezdett és közelebb mászott hozzám. mint fél verszakkal később kiderült, csak azért, h közvetlen közelről próbáljon meg egy nyáltól csöpögő rágókát letuszkolni a torkomon.

nagyon hideg van, fáj a szívem, minden nap belesimítok egy csokimorzsát vmelyik nadrágomba.

az angolszakos szakdolgozatommal ott tartok, h csakis a témavezetőm által ajánlott sorozatokat nézek minden időmben.

- én soha nem fogok tudni annyira jól és sokat panaszkodni mint te, dani, pedig annyira próbálom.
- mert neked nem ennyire szar az életed mint nekem.
- na erről beszélek.