az év utolsó raffaelloja.
(azt hiszem túlérzékeny vagyok.)

nem onnan, ahonnan jönnöm kellene megyek oda, ahová mennem kell. lehet h fordítva van. ment át velem a busz a hideg reggeli sötétben a hídon, dobozos jegeskávét ittam, ment át velem a busz, és arra gondoltam, egész nyugodtan elronthatom az életem. itt kezdődik minden.

ezek a soha vissza nem térő, gondtalan fiatal éveim, heló! annyit bánthatom magam amennyit csak akarom!

- hello, mi újság?
- épp készülök most lefeküdni. pms-em van. és nálad?
- nekem identitásválságom van.

nőnek lenni kaland!

az irigy fizikatanárok mindent szeretnek, kivéve a mézet, a kukoricát, és a bogáncsot, meg ha könyveken kell osztozkodni.
- hadd vigyem el a szociálpszichológia könyvedet, - kérlelte az irigy fizikatanárt gyermeke.
- nem lehet. - mondta ő.
- akkor a micimackót. még nem olvastam el sose végig a micimackót, - szomorkodott az irigy fizikatanár gyermeke.
- nem. - mondta az irigy fizikatanár nem túl lovagiasan, majd visszabújt az ágyába és menten el is aludt.

sztem megkapó vagyok ahogy karácsony este melegítőben country számokat éneklek a konyhában mákos fogakkal, de ebben lehetnek véleménykülönbségek.

sótlan lett a sóskiflim.
értékes ember vagyok. értékesembervagyok. értékesembervagyok.

nincs itthon elég porcukor. rapszodikus vagyok.

hogyan kell a szívnek dobbannia amikor egy hentes nevezi az embert husinak.

van egy kis feszültség ma reggel az irodában. köztem és a tegnapi karácsonyi partiról maradt aprósütemények között.

az év legnagyobb (és legcukibb) oltását ma, egy három és fél évestől kaptam.
ő: ági, te láttad a varázsfuvolát?
én: nem, még nem.
ő: áh, mi már rég túl vagyunk rajta.

na várj csak, vette elő a kocsmában a mindenrendbenlesz-arckifejezését és a pénztárcáját. közalkalmazott vagyok!

istenem, én annyira hálás vagyok az engem körülvevő férfiakért, és nőkért, és férfiakért.

bizonyos értelemben elfelejtett írónak lenni is rengeteg törődéssel jár.
rövid utánajárás után arra jutottam, h kaffka margitról az elmúlt hetven évben senki nem írt semmit, csak arról, és arról viszont sokat, h senki nem ír semmit kaffka margitról. ezért kicsit visszább néztem, és akkor találtam még egy radnóti írást, amit még kaffka margit halála után húsz évvel írt. arról, h senki nem ír semmit kaffka margitról.

van egyébként munkahelyem, hangulatban és helyileg is közel a vidámparkhoz. minden nap ehetnék ebédre vattacukrot, de a munkatársaim és a főnököm csak natúr joghurtot esznek. nagyon jófejek egyébként, a főnököm például nem csodálkozik, ha egyes költők neve mellé szívecskét teszek az átküldött fájlban. hanem egyetértően bólogat.

miközben úszom, a hulló hó a medence feletti ködben tűnik el, mégis számolnom kell a hosszakat magamban. azokra gondolok, akik a kezükkel etetnek, és azokra, akiket a kezemmel etetek. a hosszok végén mindig megállok és leveszem az úszószemüvegem, h felfelé nézhessek. légy a barátságom.

ma voltam a prae folyóirat tízéves születésnapi estjén, ahol az alapítók azon tanakodtak keserédesen a köszöntőbeszédben, h kasztráltassák-e magukat, de ezt is alig lehetett hallani a pultnál zsibongó emberektől, és akkor örömmel konstatáltam, h az irodalmi élet és én hangulatilag még mindig nem távolodtunk el egymástól annyira nagyon.

legigazabb vágyam egy meggyespite a füstszagú, hideg belvárosi éjszakában.

számítógéphasználatban egyértelműen drag'n'drop (ziehen und fallenlassen) ember vagyok. emberi kapcsolataimban azt hiszem nem vagyok drag'n'drop (ziehen und fallenlassen) ember.

én persze csak elmesélésekből tudom h mi történik vasárnap este egy budapesti talponállóban, anya.

vasárnap este, egy néptelen budapesti talponállóban:
pultos (honfoglalózás közben): milyen kutya a dobermann? angol? v német?
vendég: biztos német. hát thomas mann, dobermann.

tegnap is voltam iskolában. már az óra eleji rövid beszélgetés kapcsán a lényeggel kezdtük, miszerint mindenki ismételje meg a következő mondatokat:
mások kiégését nem szarom le.
a tudományos tanácsadókat duplán nem szarom le.

az elméleti nyelvészet tanszék ezer és ezer dolgot jelent számomra.
a múltkor pl be volt zárva, és mikor megérkeztek a kulccsal, úgy kiáltottam fel, h kockacukor!

nézem a parkettán a lábfejemet, spicc, pipa. spicc, pipa. álmomban lelocsoltam magam benzinnel.


arvo pärt - i am the true vine

az a helyzet, h mostanában fonémarendszerként gondolkodom az emberi kapcsolataimról, és marhajól működik.

tegnap a kocsmában épp meg akartam inni a fényképezőgépemet mikor oldalba böktek, h hogy van az irtóhangsúly angolul.

bementem ma az angolszakra, és a félévben először találkoztam nádasdy ádámmal, aki a hogylétem felől érdeklődött, majd hirtelen rám mutatott, és az arra járó miklóshoz (sztrítvarior és tanszékvezető, de állítólag már maszáj harcos is) intézve szavait azt mondta, h ezzel a nővel különösen kemény kézzel kell bánni.

van ez a blog, gondoltam, inspirációképpen, h különféle művészek és híres emberek hogyan szokták beosztani az idejüket és erejüket h hatékonyak legyenek, és erre kiderül h auden amfetamint váltogatott barbiturátummal.

egyszer megjavulok éééén, jó leszek maaajd, és visszatéérek hozzáád úúhúhúújra! lalalallalalalaa...  a király meghalt, kisasszony, de maradt itt egy főherceg!
kövérkés férfi nekem a földalattin.

nahát, így ruhában meg sem ismertem!
középkorú nő középkorú férfinak a földalattin.

a motorosrendőrök is ihatnak fél10kor tejszínhabos kávét?