kilencéves koromban kiszemeltem magamnak egy német klasszicista verseket tartalmazó könyvecskét, és herder egyik versét énekelgettem a für elise dallamára a szintetizátornál, ahol a dallamot pötyögtem. alig kell egy-két szótagot kitartani v szót megkettőzni, tökéletes volt. a földön itt csak egy álom az életünk (az életünk), lengünk, mint árnyak a hullámon, és elveszünk (és elveszünk).
aztán átlibegtem a házon és előadtam a szalonban a francia nevelőnőmnek.
