találkoztam ma a trefort kertben az angolszakos témavezetőmmel. sz. "taposni fogom a beledet" krisztina mosolygott, limonádét ivott, és afelől érdeklődött, h a frázismozgatás amit facebookon a syntactic trees alkalmazással küldtem neki, jelenti-e azt, h már tartok vhol a szakdolgozatommal (nem), meg h hogy érzem magam ezen a napsütéses délutánon (artikulálatlan hangot hallattam).
persze azért lassan sejt vmit, pl nyár elején mikor legutóbb találkoztunk, elővigyázatosan megkérdezte, h nem vagyok-e épp depressziós v egzisztenciális válságban, de akkor diadalmasan rávágtam, h egyik sem, mert most épp szerelmi bánatom van. nem vagyok én olyan könnyen kiismerhető.
