az év félrehallása h azt mondták nekem, h ez az élet rendje, én meg bólogattam, h igen, ez az élet szennye.

nyugodj meg. gondolj vmi másra.

olyan mondatokat gondolok amilyen anyagból az ágyneműm van.
lesz bélszín, rák, olajbogyó, és a házi készítésű bonbon amit nekem küldtek.

én: (magamnak) na, akkor most az jön, h ... melléknevek.
húgom: lll, mmm!
én: mivan?
húgom: csak mássalhangzókat mondok, h megtévesszelek.

hirtelen táncolni kezdtünk a konyhában a csengőhangjára pizsamában, és amikor már az ajtófélfát nyaltuk végig röhögve és kéjesen a pillanat hevében, arra gondoltam, nem is olyan rossz a húgommal lakni.

istenem, add h az összes volt osztálytársam és tanárom előtt állva ne süssem majd el a poént amit ma este találtam ki, v ha mégis, legalább spontánnak tűnjön.

olyan mondatokat akarok írni, mint amilyen az, amikor magamra húzom a paplant és a fehér takarót.

én: jól van, én itt erőlködök h felvidítsalak, meg vicces legyek, te meg nem nevetsz, sőt, észre se veszed.
marci: de, az erőlködést észrevettem.

(...) időnként pedig könyökével hátralökte oldaltáskáját, amelybe
Fernande az ebédjét csomagolta. S ilyenkor keserűen gondolt a táska
tartalmára. A két hatalmas kenyérszelet között nem spanyol módra
készített rántotta volt, amit pedig nagyon szeretett, s nem is olajban
sült marhahús, csak egy darab sajt.

camus azt hiszem tudta, mi az a fájdalom. (a némák (r.))

megálltak az utcán, az anyuka és a két fejjel magasabb kamasz fia, és
az anyuka benyálazta az ujját, és letörölgetett vmi kis koszt a fiú
orráról.
az elérzékenyülés, h úristen, ennek sosincs vége.

keleti pályaudvar, főbejárat: annyi csikk és bőrönd és cuppanás!

ez az ezredik bejegyzés ebben a blogban (ami ettől még nyilván nem tesz ki ezer mondatot).
főcímdal, ünnepi kommentbox.


fiona apple - extraordinary machine

szerintem amikor a nyelvészetet keressük, akkor valójában önmagunkat keressük, mondta a márti a lecsó felett.

gyanúm szerint a környéken lakó sokéves tapasztalattal rendelkező, kommunikáció-központú, korrekt angoltanárnő szedte le a hirdetéseimet az oszlopról mikor kiragasztotta az övét.

ha bárki is azt gondolta volna a kamionsofőrről, h ő egy lány, v azt gondolta volna róla, h ő egy fiú, az nagyot tévedett.
mert én a múltkor találkoztam vele, és a kamionsofőr egy unikornis!

én: (fejtegetem az objektív és a szubjektív boldogságról való nézeteimet és különböző definícióit próbálom adni a sikernek)
a pszichológusom: (félbeszakít) ági, mikor is lesz ez az osztálytalálkozó?
én: három hét múlva.
a pszichológusom: akkor addig még készülünk rá egy kicsit, jó?

ma reggel bevittem a pszichoterápián sorra nem került problémáimat a tanulmányi osztályra, és többek között megtudtam, h a később felvett, társított szakokra vonatkozó titkos és kiszámíthatatlan szabályzatok alapján körülbelül életem végéig fizeti az állam h én az elméleti nyelvészet szakra járhassak. bár ezzel ilyen formában nem kívánok élni, ez mégiscsak egy kedves gondolat.
dehát nem csinálhatom ezt életem végéig. hisz ott van még a vízimentő-tanfolyam, a cukrászképzés, meg a reneszánsz zene angliában, gondoltam, miközben elindultam a conference on logic, language and mathematics felirat alatt található nyíl irányába.

soha nem felejtem el, miskolcon volt még, derűs, friss, reményekkel teli középiskolás voltam, és gyrost vettem. de a lányok péntek este nem szoktak hagymát kérni bele, értetlenkedett a török fiú, de én mégis kértem, aztán hazamentem verset írni.

tulajdonképpen attól érzem magam jó embernek, h nagyon korrekten vagyok rosszindulatú.

kérdeztem r.péter tudományos főmunkatársat, h miért van benn az intézetben olyan késői órán, meg h rossz-e neki. arccal az ajtónak támaszkodott, és kicsit ütögette bele a fejét, de azt mondta, nem rossz neki egyáltalán. persze én is csak kevéssel hét előtt jöttem el onnan, jajgattam is, és nekem se volt rossz. sőt. és hármunk közül senki se akarta a nyakába venni az üzemen kívül táblát amit az andi talált, inkább elrejtettük a tanszéken ínségesebb időkre.

hát értsdjólok meg lábjegyzetek itt sose lesznek mer ahhoz túl egyszerű meg túl fáradt vagyok.

régen már csak azért is reméltem h fogok még később is találkozni a frissen megismert emberekkel, h megmutathassam nekik h a látszattal ellentétben tudok beszélni.
mióta fogyasztok alkoholt néha már azért remélem h fogunk még találkozni, h lássák, tudok hallgatni is.

színek kavalkádja az élet! vörös! fehér! rozé!

nemrég megkérdezték, h a pszichológusom valóban létezik-e, v csak én találom ki h írhassak róla. a pszichológusom valós személy. nagyon nevetett, mikor ezt meséltem neki. persze soha nem fogom tudni itt bebizonyítani, h nem a képzelt pszichológusom nevetett, hanem az igazi.

a lakóközösség egyébként aktuálisan a következő személyekből áll: szandiból, aki kortárstáncot tanul, és épp egy plüssállattal fetreng a parkettán és vihog, közben azt kiabálja, h ez nagyon kortárs, ez nagyon kortárs. a húgomból, aki divattervezést tanul, egy sniccerrel hadonászik zaklatottan és pauszpapírt gyűröget. és hát belőlem, (...).

be akartam ma menni a to-ra, de aztán túl sokat ettem. helyette lilivel ültünk a napon a trefort kertben egy ideig, ami nekem pontosan négy órának és harminchat percnek tűnt.
olyan sérülékeny az ember így hatodévesen.

találkoztam ma a trefort kertben az angolszakos témavezetőmmel. sz. "taposni fogom a beledet" krisztina mosolygott, limonádét ivott, és afelől érdeklődött, h a frázismozgatás amit facebookon a syntactic trees alkalmazással küldtem neki, jelenti-e azt, h már tartok vhol a szakdolgozatommal (nem), meg h hogy érzem magam ezen a napsütéses délutánon (artikulálatlan hangot hallattam).
persze azért lassan sejt vmit, pl nyár elején mikor legutóbb találkoztunk, elővigyázatosan megkérdezte, h nem vagyok-e épp depressziós v egzisztenciális válságban, de akkor diadalmasan rávágtam, h egyik sem, mert most épp szerelmi bánatom van. nem vagyok én olyan könnyen kiismerhető.

ne toszogassuk már itt ezt a kurva lóvét, mondta a kocsmában mikor ki akartam fizetni a viszkigyömbéremet, és akkor az alvilágban éreztem magam hétfő este, de durván.

a firefox azt észlelte, hogy a kiszolgáló olyan módon irányítja át a kérést, hogy az soha nem fog teljesülni.
(soha.)

- (...) de és az egészet nem akarom, és abba akarom hagyni.
- akkor miért nem teszed?
- mert nem akarom abbahagyni!
- ági. húha.

még az a férfi se volt gonosz velem akinek a zakója felszívta a kiöntött boromat ma a gödör padlóján.

ha a semmire nem vagyok jó mondatnak jobb ritmusa lenne, sokkal rosszabbul érezném magamat.

emlékszel, amikor mentünk a valamilyen órára...
és akkor rádöbbentem, h ez az a mondat ami a legpontosabban fejezi ki az érzést, h a hatodik évét kezdi az ember az eltén.

közelgő ötéves osztálytalálkozónkon csak lazán dobálom majd a hajamat és nem árulom el h a dekoltázsomon a karmolásnyomok egy bébiszittelt egyévestől származnak.

remélem, hogy ma éjjel nem ugatnak majd a kutyák. mindig azt hiszem, az enyém ugat.
(ez a közöny.)

azt gondoltam h az lesz mindenre a legjobb megoldás ha elvesztem az eszem. azt is gondoltam h ehhez nagy erőfeszítésekre és alkoholfogyasztásra lesz majd szükség, de alighanem tévedtem.
mert tegnap a lucia nappalijában egyszercsak az alie egy babacsörgővel ütögetett egy koponyát, az L. egy lehangolódott gyerekgitáron pengette az örömódát, én pedig konyhakéssel játszottam a játékxilofonon, majd a youtube-on nézett spice girls és backstreet boys klipek koreográfiáját próbáltuk elsajátítani. aztán autóba ültetett minket a lucia és a következő emlékem az h a gazdagréti lakótelepen tankolunk, és azt mondja az L., h na most akkor már v csináljuk, v ne legyen semmi, mire én megpróbálok kimenekülni az autóból, de kiderül, h csak arra gondol, h youtube-ozzunk a telefonján.
és a kocsmába még csak ezután indultunk el.

most, ahogy szétnézek a konyhában, úgy tűnik, h mindenki aki valaha is itt lakott velem vett egy tubus pirosaranyat és itthagyta felbontatlanul. most megpróbálom kitalálni, ki lehetett az az egy aki csípőset vett.

- ó, nem akarok iskolába menni!
- ó, nem akarok strandra menni!
szeptember elseje, reggel hat óra.

jaj, ne ezt a nézznézzazégfelét, próbálok nem a visszafordíthatatlanságra gondolni.


neutral milk hotel - two-headed boy

megölelhetlek. 1. kérdezni kell, 2. nem javallott.