emberek az életemből az életemről beszélnek.
persze ez nem igaz, mert nyilván nem a nyelvészet csak az életem. mert még a palacsinta is. meg a
blogom, amiben nyelvészekről írok.

The Sublime World of Speech from fahej on Vimeo.

elittad a drogpénzt?!

ma hajnalban együtt ebédeltem és nevetgéltem cseh tamással. nagyon kedvesnek találom, h cseh tamás az egyedüli személy aki nem halt meg mostanában az álmaimban.

a haraggal úgy vagyok, h ritkán kell nagyon, de akkor is a fele haragom arra megy el, h azért haragszom, amiért olyan helyzetbe hoztak, h haragudnom kell.

tudod mennyi nekem megírni egy praat scriptet? kiáltotta a brigi az andrássy úton hajnalban, majd csettintett: ennyi! aztán azt is mondta, h neki csak (csettintés) ennyi időbe telik egy praat scriptet összehozni. majd hozzátette, h ő egy praat scriptet (csettint) ennyi idő alatt megír. és ami a praat-scriptek írását illeti, számára ez mindössze (csettint) ennyi megerőltetés és idő. mint egy csettintés.
buta kérdéseitekkel ne hozzátok ki az állatot fiatal nyelvészhallgatókból.

és akkor mentem a kertemben a mosdók felé és törölgettem a könnyeimet meg a taknyomat a homlokomról, és akkor az embertömeg szétnyílt előttem mint mózes előtt a tenger.

az új hobbim h fekszem az ágyamon és tollasozok magammal. múltkor itt volt az egyik orvostanhallgató barátnőm, a klári, és ő közben gyermekgyógyászat könyvet keresett magának az interneten, de csupa western regényt dobott csak ki neki a gép. akkor arra gondoltam, h sose azt kapjuk amire számítunk, és felkeltem h összeszedjem a tollaslabdáimat a földről.

vajon minden következő annyit aggódik az előzőért?
a párhuzamok érdekelnek nagyon.


andrew bird - masterswarm

élőben jelentkezünk a luciáéktól. muci, a pusztítás istene szétszórt egy csomag diákcsemegét a földön majd vadul belehempergett. aztán jött a mr.a és hozott húst. nagyon álmos vagyok.

mindannyian kivagyunk kicsit.

kicsit aggódom, mert azóta látok néha ortt-s címeket a statisztikámban amióta feltettem ide azt h hogy énekelek.

leginkább három helyzetet tudok beazonosítani: amikor sokat iszom, amikor nagyon álmos vagyok, és amikor fonológiáról beszélnek körülöttem - ilyenkor fogyókúrámat, mozgáskoordinációmat, és erkölcseimet tekintve elgyengülök.
és akkor ma hajnalban a harmadik kocsmában ültem álmosan fonológusokkal, és részlegesen eltaláltam az egyik kezemmel a másikat, és akkor elragadtatva tapsoltam mikor r. péter tudományos főmunkatárs és a marci egyszerre mondták ki h puhatestű, és hájfájvoltak, eltelik az ember szeretettel ilyenkor, ugye. mindeközben egy számítógépes nyelvész szakította meg értekezését az emberiség egymilliárd év múlva várható jövőjéről, h a csigák szexuális életéről beszélhessen, mert az sokkal lenyűgözőbb. azt hiszem, én is ezen a véleményen vagyok.

a múzeumok éjszakája egyébként úgy ért véget, h a nagybátyám irodájában ültem (de legalább egy múzeumban) és borra ittam a sört, amire ő hívott meg. közben az élet legkülönfélébb (nem emlékszem) dolgairól meséltem neki a véleményemet, és bókjaimmal is elhalmoztam (sztem belőled nagyon jó nyugdíjas lesz).
egyébként anyukámnak nyolc testvére van, ezért évekig tudok családi történeteket mesélni anélkül, h nagybátyám v pl unokatesóm alatt kétszer ugyanazt a személyt érteném.

a szomszéd asztalnál vibrátorokról beszélnek. mi a szóvégi zöngétlenedésről.
(feljegyzések a kocsmából i.)

megvártam, míg a miklós (sztrv. és tv.) befejezi a mondatot, miszerint ő nem egy szarlégy, hanem egy arisztokratikus csillárlégy, megköszöntem r.péter tudományos főmunkatársnak h nem ütött meg, majd integetve kiléptem a nyelvtudományi intézet ajtaján. mosolyogva sóhajtottam. ez a koratavaszi nap is csak olyan volt, mint a többi.

hiányzik a nyelvtudományi intézet, na. egész nap flashbackjeim vannak.

egészen biztosan lesz vmi munkám, különösen egy-két lendületesebb kezdőlépés után. úgy mint: több hónapos halogatás után szövegszerkesztő telepítése; vmi pdf-converter telepítése; önéletrajzom megírása ezek segítségével.

ma láttam egy dokumentumfilmet evészavaros lányokról. az egyik anorexiás lánynak születésnapja volt és a kórházban elénekelték neki a többiek a happy birthdayt és kapott egy muffinméretű kis tortát is. megette aztán sírt.

soha nem fogok megbocsátani annak a nőnek akinek a dúdolása ma délelőtt áthallatszott az erkélyemre.

a padlizsánkrém-készítés nagyobb indulatokat vált ki az emberekből mint bármi más.

veszünk egy új mikrohullámú sütőt és a szüleim állnak előtte és nézik, hogy forog benne a tányér.  elromlik a mosógépünk és a szüleim állnak előtte és nézik, h forog-e benne a dob.

(life is a merry-go-round, etc.)

ma átbicikliztem a piroson egy fiú miatt, aki a következő kanyarban eltűnt. hát vmi ilyen az élet is.

egy túrórudit. h kifejezzem kívülállásom, lopnom kellett. elköltöztem, és szakítottam azzal a közérttel.

még soha semmi nem volt amin néhány szem valeriana és egy kora reggeli biciklizés a duna által hátrahagyott iszapban ne segített volna.
vajon fog-e nekem hiányozni ez a nyár.

délelőttjeim újra jóleső izgalomban telnek, h mit is főzzek ebédre.

azt szeretem legjobban akinek felajánlom h közvetlenül a pszichológusom után találkozzunk.

marci, gyere és vidd el a szintidet, mert tizennégy év után újra írtam egy dalt a magányról.

kurvajó halat tudok sütni, erkölcseim megingathatatlan alapokon állnak, meg nekem kedvezett a szelektív iskolarendszer is.
na nem baj, lassan minden elmúlik, terveim a jövőre nézve h a turisztbüfében fogok fényes nappal (lehetőleg délelőttönként) inni.

az augusztus ugyanolyan mint a május: már és még nem tudom h mihez kezdjek, és nem izzadok le ha kimegyek napozni délután.

nem gondolok már többet a majonézes pirítósra ma este!

remélem működnek a beleid, puszillak, pöttömkém.
(mit is mondhatnék az smsezéseim természetéről.)

soha nem tudnék megbízni egy olyan férfiban aki kimegy az utcára félmeztelenül.

nekem nem kell azt végignéznem hogyan szeret mást az aki engem nem.
holnap sütök halat, azt hiszem.

azt gondolom most, h az énekesnőknek a számok között nem nagyon lenne szabad beszélniük. nem hogytetszikaruhám, nem hihi, nem akövetkezőnótánkarrólszól.

cukibokájú, neccharisnyás, harangruhás és szőke viszont szeretnék én is lenni.

olvastam az erkélyen, az ölemben tejfölös pörkölttel és pirítóssal. leettem magam, persze.
a szelíd emberi erőszakosságból van elegem.
január második fele milyen borzalmas volt, arra gondolok még, meg h minden mondanivalóm mindig csak ugyanaz.

lehet házasodni a szigeten! bár sor van.
(életem legromantikusabb sms-ét küldtem el tegnap.)

(...) agnus hogyan ijesztette el a jóképű olasz srácot azzal, hogy szintaxisról akart vele beszélgetni.
azt hiszem ez már így vonul be a történelembe, pedig. pedig én egész sok (nyelvészeti) dologról hajlandó voltam vele beszélgetni. arról nem tehetek, h furcsábban nézett rám mikor a raddoppiamento sintatticoról kérdeztem, mint azokra, akik a lófaszt a seggedbe mondatot akarták tőle megtudni olaszul.

a nouvelle vague koncert előtt három fiúval fröccsöztem és készültem a koncertélményre. ők például úgy is, h google translate segítségével próbálták kideríteni, h hogy mondják franciául h mutasd meg a pinád.

boldogtalan kis lények, nézett végig rajtunk isolde szeretettel a kocsmában.

a bortól kezdve a gyógyteán át a vízig mindenről tudom, h mikor miért iszom. el kell majd mosogatnom ha elmúlt már a szorongás.
legalább egy kicsit ha szebbek lennének a lábujjaim.


state radio - keepsake

a virágok szeretnek a gazdájukkal lenni, nem? aggódott a márti. másrészt ennyit költözni nem szeretnek, amennyit én. de most adjam oda az anyukámnak? nem tudom, beszélne-e hozzájuk annyit mint én. így átvittük őket az új albérletbe. a csoppy beleszuszogott a kaputelefonba mikor vittük fel őket, meg a dinamikus szemantika könyveket meg a lajkó félix cd-ket. aztán ültünk és a marci philip glasst zongorázott a csoppy meg rubik-kockát tekergetett. ettünk is, meg ittunk, olyan tökéletes volt kicsit.

akkor hallgattam sok cseh tamás dalt mikor tél volt és tabán mozi, meg zajló jég, és mentem a lánchídon és azt éreztem, h hideg az arcom meg h szeretnek.

körömlakkpiros a strandkajakom
én ma nem búslakodom dom dom dom

itt van, itt van. beszéljünk az érzésekről. azt hiszem, a düh a legegyszerűbb.

igen, ez hiányzott már nekem is nagyon, h az ági magzatpózban feküdjön a gödörnél a kövön és nádasdy ádámról beszéljünk.

csokit akartam enni. a napi egyszeri, kis mennyiségű csokifogyasztáson kívül az egyedüli megbocsátható ürügy erre a kávé mellé fogyasztott csoki, mert a kávé ízét nem szeretem. na de a kávéról pár hónapja leszoktam. a kávéfogyasztásra az egyedüli megbocsátható ürügy az, ha utána a plusz energiámat vmi hasznos, általában nemszeretem dologra fordítom.
csokit akartam enni, mosogatni fogok.

kik is voltak akik karácsonyra azt a húsdarálót ajándékozták mindenkinek a családban harminc évvel ezelőtt, és kiktől is van mindenkinek az a vajszínű sótartója, sőt, némelyeknek még az egész szett is, és a csíkok se koptak le mindegyikről, mint nálunk otthon, kik is voltak akiknek még a halászkertben volt az esküvője, ki is ijesztette meg az étterem dolgozóit kinek a lagzija előtt, ki is volt aki csak a jogosítványát tudta felmutatni az anyakönyvvezetőnek mint hivatalos iratot, és ki is vesztette el már az esküvő előtt a jegygyűrűjét kétszer is.
ezek fontos dolgok.

- ági, az előbb, amikor elbűvölőnek nevezte a saját személyiségét, akkor...
- vicceltem csak.

ő: milyen csodás érzés ily könnyedén szökellni, nem igaz? csak úgy suhansz!
én: kussolj! szenvedek!
kis kihagyás után újrakezdtem a futást, tegnap elkísért az apukám is.

nyertes típus vagyok, erre gondoltam mikor a készülő spagettiszószból egy laza mozdulattal felkentem a falra egy keveset.

ráztam a ketchupos flakont a reggeli melegszendvicsem felett, és azt hallgattam közben h a szüleim a másik szobából összefoglalják nekem milyen döntéseket hozzak az életbentartásukkal ill. a temetésükkel kapcsolatban ha esetleg arra kerül majd a sor. mondtam nekik, h kicsit eltúlozták most ezt így vasárnap reggel, hiszen én égettem meg az ujjam a melegszendvicssütővel, nem ők.
aztán ablakot pucoltunk.