kihajtogatott egy kihajtogatós madridi útikönyvet t. csabi a nyugati téri alexandrában ahova pisilni mentünk be, és azt mondta szeretetteljesen, ági, soha ne legyél szomorú egy fiú miatt. mindezt azután, h megláttak a szent istván körúton és középső ujja felmutatásával üdvözölt a t. család nevében.
megnéztük a cd-ket is, háromszor körbeugráltam az egyházi zene és az opera polcok előtt lelkesedésemben. t. ági, aki meg egyébként a kórusvezetőm, és gimiben az énektanárom volt, fogta a fejét úristenezve mikor rekviemekről áradoztam és elkezdtem dúdolni a borisz godunov elejét. és ez kísértetiesen hasonlított arra, amikor megírtam a volt tesitanárnőmnek smsben nemrég, h hogy futom a coopert, és ő azt válaszolta, h aki coopert fut, nem normális, a futás, az nem normális dolog, és egyáltalán, csak a hülyék futnak.
