nem vagyok különösebben féltékeny típus, legalábbis ezt hittem ma délutánig, amikor is a muci a szomszéd pokrócon mászó kislánnyal kezdett barátkozni a strandon, mert akkor hirtelen felmerült bennem, h odamegyek és megszorongatom egy egyéves kislány karját, h van itt egy-két dolog amit tisztáznunk kéne.

aztán még elvitt minket unicumot inni a t. csabi, és azt mondta, h én vicces lány vagyok. ezen még gondolkoznom kell, mert közvetlenül előtte egy mórickás viccet mesélt a székrekedésről. hazafelé indulva nekimentem egy postaládának, és akkor búcsúzóul még azt mondták az ági és a csabi, h ne áruljam el az épp itt nyaraló szüleimnek, h velük voltam, de üdvözlik őket.

kihajtogatott egy kihajtogatós madridi útikönyvet t. csabi a nyugati téri alexandrában ahova pisilni mentünk be, és azt mondta szeretetteljesen, ági, soha ne legyél szomorú egy fiú miatt. mindezt azután, h megláttak a szent istván körúton és középső ujja felmutatásával üdvözölt a t. család nevében.
megnéztük a cd-ket is, háromszor körbeugráltam az egyházi zene és az opera polcok előtt lelkesedésemben. t. ági, aki meg egyébként a kórusvezetőm, és gimiben az énektanárom volt, fogta a fejét úristenezve mikor rekviemekről áradoztam és elkezdtem dúdolni a borisz godunov elejét. és ez kísértetiesen hasonlított arra, amikor megírtam a volt tesitanárnőmnek smsben nemrég, h hogy futom a coopert, és ő azt válaszolta, h aki coopert fut, nem normális, a futás, az nem normális dolog, és egyáltalán, csak a hülyék futnak.

lassan újra csak én jutok eszembe a saját testemről.

szeretném, ha az isten felismerné h milyen nagyszerűen mutatok a trassenheide-i fenyőerdő előtt a homokos tengerparton öreg német karmesterekről álmodozva, és elintézné h azt csinálhassam amihez értek.

én: meg hát most fogalmam sincs, h mi van ezzel a fiúval...
a pszichológusom: de ági, most melyik szerelméről is beszélünk épp?

(akkorról, amikor még fiatal voltam és bohó.)

kér dolog hever a húgom ágyán. egy bugyi, és egy alkalmi munkavállalói könyv.

gyógyszerészeknek: ha egy nő görcsoldót és nyugtatót vesz, nem kérdezzük meg tőle, h van-e háromszáz forintja apróban.

egyedül vagyok a lakásban, ülök törökülésben az ágyon, pucolom a cukkinit, és visítom h all the rabbits died for supper tonight.
annyira ártalmatlan vagyok.

- és tényleg szokott hiányozni, ha nem iszol?
- hát, igen. de nem mindig, meg nem olyan nagyon. pl most se, egyáltalán nem.
- most ittál meg egy korsó sört!
- ja... tényleg.

lécci ne nyalogassátok a lábujjaimat, köszönöm, nem kérek több gyíkot.
a tegnap délelőttöt négy gyerekkel és négy kutyával töltöttem.

halotti toron felszolgált süteménynek illik-e elkérni a receptjét.

szeretnék egy képeslapot arról ahogy minden reggel két-három órán át ülök és halálfélelmem van az életemtől.

nyugodtan menjek oda énekelni, azt mondta a bácsi, csak ők most vagy tíz számot bekértek előre a zenegépben, mert születésnaposuk van. de nyugodtan menjek oda ha úgy érzem, és ragadjam ki az énekes kezéből a mikrofont egy-egy versszak erejéig, én lány vagyok, én megtehetem. meg van náluk két meleg a társaságban, még nekik is elnézik. de aztán másokkal voltak már problémák, mert az a nagydarab barátjuk, látom-e, ekkor hátranéztem, az a nagydarab fehér ingben és szőke nővel, ő egy este előkapott három pisztolyt és a plafonba lőtt dühében. h azóta már kijavították, azt mondta, mikor felnéztem.

engem nem visel meg a meleg. nem visel meg a meleg. az előbb fogat mostam neogranormonnal. nem visel meg a meleg.

soha nem tudom, h mennyire vagyok lebarnulva, mindig azt hiszem h fehér vagyok mint a hó. és akkor tegnap felkaptam a muci-gyereket, h na gyere, nézzük meg a tükörben, milyen szép pár vagyunk, és a tükörből visszanézett ránk a cserzett arcú indiánlány a kis fehérbőrű gyerekkel akit a folyóparton talált.

azt kérdezte a lucia, h nagyon más-e a muci mint mikor ott voltam egy évvel ezelőtt, amikor aludt a vállamon meg néha pislogott. namost eközben a muci állt a kisasztalnál és tenyérrel ütötte a billentyűzetet, amivel elérte, h a számítógép kikapcsoljon, majd ott termett az ölemben, csorgatta rám a nyálát és rángatta le a felsőmet, miközben teljes erőből rázta a fejét, és kiabálta, h nemnemnemnem.
ez nagyon imponáló, és nagyon más volt.

elfelejtettem mondani a pszichológusomnak h mennyire egyedül érzem magam.

a királylányos keksz darabjában, amit én szoktam venni, 110kcal van. a korpás kekszben, amit ő szokott, csak 16. ideje volt h összeköltözzünk a húgommal.

- majd csak összecsiszolódtok lassan.
- igen. ő megváltozik.

egy végtelenül esendő, akaratgyenge, buta, buta nő vagyok.
vásárlásról van szó, nem férfiakról, sajnos.

ez a lány nem szokott otthon mosolyogni, ezt állapíthatná meg vki az ablakom alatt állva mikor esténként kinézek és behúzom a függönyt. nem áll senki az ablakom alatt, de néha szoktam ezt beképzelni. néha félek, és akkor ismeretlen emberekről, néha reménykedek, akkor meg ismerős emberekről.

képzeld, mostanában rákaptam a lux szappanokra.
(mozart: zongoraszonáta d-dúr kv 311 közben a nézők soraiból)

mindketten kosok, igaz, kérdezte a vonaton a néni a yes&no-tól és tőlem miután leültünk a vonaton. mindketten kosok voltunk és meglepettek, kár, h ez minket nem érdekel. van egy nagyon jó ezoretikus(sic!) magazinom, nézzék csak meg. félelmetesen igazak ezek a dolgok. hát persze, kosok, én meg nyilas vagyok, persze, h itt beszélgetünk. arab horoszkópban lánc vagyok, kínaiban meg tigrismacska. a jobb szemével kacsintgatott, és közben közel-közelhajolt hozzám mikor a lényeg az életben, gyermekeim az kezdetű mondatok jöttek. húszéves állottrúzs szaga volt a néninek, amiből még a fogaira is volt kenve. rózsaszín körömlakk, lakktól ragacsos haj, nagy fehér klipsz fülbevaló, amit ugyancsak megfogott a rúzs, és ráncok, ráncok, ráncok. nézzék meg milyen lábizmaim vannak! szoknya fel. mint egy a-e-ro-bi-kos-nak! én azt vallom, h mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát. kacsintott megint, és nevetett. hát én jól vagyok így. most mégis, mit kezdenék egy 60-70éves vén kecskével? nem igaz? kacsintott, nevetett. én 28éves koromban hagytam ott a férjemet. mert addigra már őrülten tisztában lettem magammal. csokoládészaga is volt a néninek, mert azt evett. tízmillió udvarlóm volt fiatalkoromban. de a férjem legalább szép volt. ez az egyetlen gyengém. h a férfi szép legyen. olyan szép volt, mint a horthy miklós fia, pista. kacsintott, nevetett.
az volt a baj h egy hülye bakhoz mentem hozzá. de azt is miért? mert akkor lettem túl egy nagy szerelmi csalódáson egy ikerrel.


edith piaf - non, je ne regrette rien