i'm good at being uncomfortable

sütöttem sütit reggel és bevittem a nyelvtudományi intézet és vadaspark épületébe, amely nem az ott dolgozók miatt vadaspark, hanem a kertben lakó kacsák miatt. a nyelvtudományi intézet és vadaspark napközit is üzemeltet, nekem legalábbis ez az érzésem mikor ülök a nyelvészet tanszéken, cseresznyét eszem és beszélgetek, papírfigurákat vagdosok ki, v nézem és hallgatom a körbe-körbe szaladgáló nyelvészeket. és akkor azt mondta a kinga, a szak lelke, h gyere le, látogassuk meg a kacsákat, és lementünk és meglátogattuk őket. sziasztok kacsik, mondta a kinga, akinek nem csak a becézéseitől születnek újjá az élőlényekben a lelkek, de állítólag vízumot is tud intézni egymaga, és ha külföldről levelet írnak neki, elég annyit írni a borítékra, h KINGA. meg az etr, ahhoz is ért. megkínált a kinga cigivel, de mondtam, h köszönöm nem, mert eddig se dohányoztam, de most még annyira se. és a kávéról is leszoktam, dicsekedtem, bár be kellett h valljam h sokat iszom mostanában viszont. és akkor a kinga megdicsért, h kiválasztottam azt, amivel leginkább tudom pusztítani az agysejteimet. de legalább nem lesz magas a vérnyomásom, vágtam vissza. mire a kinga rámutatott, h ezek szerint én alacsony vérnyomással fogok elhülyülni. most ezen még kicsit gondolkodnom kell.
mindenesetre itt van kacsa, van egy olyan érzésem, h ugyanaz, mint aki a szomszéd utcában is kószált.