bementem ma a nyelvtudományi intézetbe, h oktatói távollét folytán átjavíttassam egy angolos jegyemet a miklóssal, aki sztrítvarior és tanszékvezető, ezért megteheti. ott volt a huba is, aki a szintaxis, a kínai nyelv, és a szóviccek mestere, és fiókokat húzogatott ki tanszékszerte. a miklós kezébe vette a tollat, gyorsan tjavította a jegyemet, majd azzal töltött még néhány percet, h találomra rábökött tanegységekre az indexemben, és eljátszott a gondolattal, miszerint akár ezt is átjavíthatná, v azt, v amazt, akármelyiket áthúzhatná és írhatna a helyére csillagos ötöst. v akár kettest is. ezt egészen addig csinálta, míg én is konstatáltam magamban, h az ő hatalma végtelen, és jósága nemkülönben, hiszen tudja, hogyan éljen vele, nem javított át végül semmit kettesre nekem sem. a huba még mindig fiókokat huzigált ki. ezek után még üldögéltünk egy ideig a csoppyval az asztalnál, és hosszan beszéltünk róla, h elindulunk (v.ö. elméleti nyelvészet tanszék). végül, míg a huba újabb asztal fiókjainak esett neki, mi rászántuk magunkat, és otthagytuk az intézetet.
a huba amúgy sztem keresett vmit.
