azé a blogger aki megműveli.
(brainoiz mr.a sok dolga ellenére történő megjelenéséről a kocsmában)

- neeee, nem is olyan nagy a seggem!
- nem, a szoba kicsi.

a kistanárok élete móka és kacagás, gondoltam, amikor a lyukasórában beléptem a tanáriba, ahol a kistanárok a szokásos asztaloknál bonyolították mókával és kacagással teli életüket, úgymint: arccal az asztalra borulás, kéztördelés, semmibe bámulás, szalámis szendvics.
ugye nem horkoltam, ezt kérdezte a lány aki mellé leültem.

azért volt blogszünet mer öndestruktív erők dúltak bennem hirtelen, de a falcoláshoz mégiscsak túl öreg vagyok.

üreges szív kakaós tejmasszából. amíg szépirodalom van az élelmiszerek címkéjén, nem tudom mit is akarhatnánk.

ja, és gólyalábasok. ja, és félstandnyi nagymagyarországos zokni.

a húsbolt zavartalanul működik.
aludjatok jól.

te is egy érdekes lány vagy... a magad nemében. mondta laci bácsi, majd vett nekem pálinkát.

- elnézést, megnyomná nekem a gombot?
- leszáll?
- nem, én csak úgy jelezgetek.

van már némi történelmünk a tivadarral lelkiválságaim megoldásában, és bátran állíthatom, h ő a jelenséghez legnagyobb hozzáértéssel forduló, legnagyszerűbb lelkisegély (gyűlölni fog, h ezt írom). tegnap is pl, mikor egy rövid emailben kész tények elé állítottam és instruáltam, miszerint írj vmi kedveset, mer szarul vagyok, azonnal válaszolt, h baignoire*, majd fel is hívott, h húsz percen keresztül uvuláris r-eket mondjon a telefonba. jobb lett.

*fr. fürdőkád

dr freud used to dream about girls like me.

az úgy volt, h két ötletem volt a farsangi bulira, de kurvának öltözni már olyan elcsépelt.

álltam a kálvin aluljáróban, és elment előttem egy kislány az anyukájával. rámemelte mutatóujját a csöppnyi gyermek, és felkiáltott: malaaaac!
mégiscsak túlzás ez talán, azt gondoltam, meg h a gyerekek kegyetlenek, azt is, meg h viszlát kakaós bevonómasszával talpán mártott, omlós keksz. aztán megfordultam, és hát igen. a hirdetőtábla, aminek dőltem. azon volt malac.

álltam a menzán és jobbról balra végig szerettem volna enni mindent az üvegpult mögül, külön tányérokon, a rakottkrumplitól az ananászos csirkén át a rántott sajtig, és sztapacskát is, meg még sztrapacskát, és rétest, meg paradicsomlevest persze, és salátát. természetesen tökfőzeléket is fasírttal. még somlóit. tagadás, düh, szomorúság, belenyugvás, hello, egy juhtúrós sztrapacskát kérek szépen, mert ez a dolgok rendje.

elmagyarázom. este azért futunk, h másnap reggel fel akarjunk ébredni, és reggel azért úszunk, h estig ébren akarjunk maradni.

... és akkor ott állt az ajtómban a férfi akit szeretek, egyik kezében üveg bor, másikban ... üveg bor.

amikor a húgommal együtt látnak minket, mindenkinek az az első megjegyzése, h mennyire nem hasonlítunk. aztán a második a kérdés általában az, h hány év van köztünk. aztán harmadikként pl azt kérdezték legutóbb, h szoktunk-e veszekedni. az igenlő válasz után pedig negyedikként afelől érdeklődtek, h ezt a veszekedést, ezt babydollban párnacsatázva tesszük-e.

bementem ma a nyelvtudományi intézetbe, h oktatói távollét folytán átjavíttassam egy angolos jegyemet a miklóssal, aki sztrítvarior és tanszékvezető, ezért megteheti. ott volt a huba is, aki a szintaxis, a kínai nyelv, és a szóviccek mestere, és fiókokat húzogatott ki tanszékszerte. a miklós kezébe vette a tollat, gyorsan  tjavította a jegyemet, majd azzal töltött még néhány percet, h találomra rábökött tanegységekre az indexemben, és eljátszott a gondolattal, miszerint akár ezt is átjavíthatná, v azt, v amazt, akármelyiket áthúzhatná és írhatna a helyére csillagos ötöst. v akár kettest is. ezt egészen addig csinálta, míg én is konstatáltam magamban, h az ő hatalma végtelen, és jósága nemkülönben, hiszen tudja, hogyan éljen vele, nem javított át végül semmit kettesre nekem sem. a huba még mindig fiókokat huzigált ki. ezek után még üldögéltünk egy ideig a csoppyval az asztalnál, és hosszan beszéltünk róla, h elindulunk (v.ö. elméleti  nyelvészet tanszék). végül, míg a huba újabb asztal fiókjainak esett neki, mi rászántuk magunkat, és otthagytuk az intézetet.
a huba amúgy sztem keresett vmit.

itt minden nap kirabolnak egy bankot. van egy felesleges paplanom, de a hajléktalanokhoz odamenni félek. kiterítem a radiátorra a törölközőmet meg a fürdőruhámat és klórszagú lesz a szoba.
a kezemet. a tenyerébe.

- tessék, nézzünk inkább természetfilmet, jaj! kikandikál a kis fejével a lyukból! de aranyos! most visszabújik! fut! kikandikál! fut! nézzétek, kikandikál! visszabújik! fut!
- hát ez a görények élete.
- ezzel mondjuk én is elégedett lennék.

na, most egész miskolcból feltört a büdöscigányok - gondolatilag is kb ennyi cizelláltsággal meg konstruktív előremutatással.