pocsaiévanéni voltam álmomban, általános iskolai tanárnő, szüleim kolleganője huszonévvel ezelőttről, családbarátja. biciklivel mentem órát tartani gyerekeknek, de nem értem oda, mert mindenhol meg kellett állnom fotózni. fotóztam boltívet vakuval, számítógéptermet éjszakai módban, libasorban csúszó kis fehér meztelencsigákat makróval.
aids-es voltam álmomban, pár hetem volt hátra, lelombozott. leültem egy adag papírral és leveleket kezdtem írni az ismerőseimnek. könyv ennyi idő alatt már nem jön össze, meg különbenis, majd pont az én élettörténetem.
csecsemőket és nőket gyilkolt meg álmomban a szemem előtt brutálisan egy kiszámíthatatlan szép szőke lány, aki a barátnőm volt. ültünk egy lépcsőházban, és azon gondolkodtam, garantálja-e vmi, h én nem fogok sorrakerülni. nevetett rám, de nála volt a kés.
szuvasodni kezdtek a metszőfogaim. álmomban.
a múlt hetieket inkább nem írom le, mert még szomorú leszek.
