napok óta tikkel a bal szemhéjam. anya hurkát süt.

... azaz taposni fogom a beledet.
(sz.k., az angolszakos szakdolgozati témavezetőm, bemutatom.)

van amúgy egy igen lassan történő, jótékony hatású shift, amikor már nem elsősorban amiatt zokogsz, h milyen szörnyű ember vagy, hanem amiatt, h mások milyen rendesek veled mégis.
na, csak azért mondom, h én is látom h az élet szép. meg ma találtam egy tiszta kést is az általam vezetett háztartásban.

tudom, h nem kéne nagyon sok, de nekem most még nagyon kicsi sincs.
és megint rosszat álmodtam.

jorane - red mountains

lementem a kocsmába és ott ült az isolde egyedül egy sör felett, kétségbeesett arccal. olvastam ma két cikket, és... és... az emberi lélek sokkal bonyolultabb, mint hittem!
a pszichiáterekre is rájár a rúd, na.

csak akkor nem fáj a fejem, ha nagyra tátom a számat.

az eszperantó téren a régi keravillba is nézz be jucikám, nyáron egy negyvenegyes neonrózsaszín viccet vettem ott. szokták csodálni.

lesz egy házam és teleépítem műkandallókkal. eléjük állok szatén estélyiben és katt. eléjük áll a férjem fehér szmokingban és katt. eléjük állok a férjemmel és katt. eléjük állok a férjemmel és a szüleimmel és katt. eléjük állok a szüleimmel és katt. eléjük állok a férjemmel és az ő szüleivel és katt. eléjük áll a férjem és az ő szülei és katt. eléjük áll a férjem és a szüleim és katt. eléjük állnak a szüleim és az ő szülei és katt. eléjük állok a férjemmel és a szüleimmel és az ő szüleivel és katt. akkor a cseléd fog fényképezni, mondjuk.

pocsaiévanéni voltam álmomban, általános iskolai tanárnő, szüleim kolleganője huszonévvel ezelőttről, családbarátja. biciklivel mentem órát tartani gyerekeknek, de nem értem oda, mert mindenhol meg kellett állnom fotózni. fotóztam boltívet vakuval, számítógéptermet éjszakai módban, libasorban csúszó kis fehér meztelencsigákat makróval.
aids-es voltam álmomban, pár hetem volt hátra, lelombozott. leültem egy adag papírral és leveleket kezdtem írni az ismerőseimnek. könyv ennyi idő alatt már nem jön össze, meg különbenis, majd pont az én élettörténetem.
csecsemőket és nőket gyilkolt meg álmomban a szemem előtt brutálisan egy kiszámíthatatlan szép szőke lány, aki a barátnőm volt. ültünk egy lépcsőházban, és azon gondolkodtam, garantálja-e vmi, h én nem fogok sorrakerülni. nevetett rám, de nála volt a kés.
szuvasodni kezdtek a metszőfogaim. álmomban.
a múlt hetieket inkább nem írom le, mert még szomorú leszek.

megint eszel? kérdezi mellettem elsuhanva a lakótársam, zsófi.
itt vki el fog költözni, hirtelen és fájdalmasan.

másodévesek voltunk, ült mellettem moncsi a modern brit irodalom előadáson és kockáspapírokra rajzolgatott. két hét múlva le kell adni az építésznek a terveket, és a vőlegénye rábízta a ház megtervezését. nézd csak, ez így milyen lenne? újabb kockáspapír került a többi alá, ferencz győző a mikrofon mögött pedig újabb jegyzetkártyáját tette lapjával lefelé az asztalra. azt hiszem, larkinról volt szó. ősz volt, és nagyon sötét. muszáj, h beférjen a tizenhatszemélyes étkezőasztal.

dehogy leszel pedagógus! (vigasztaló kontextusban.)

jó, persze amint lejön a thomas tallis diszkográfia, a gyomlálást felváltja mondjuk a rinyálás a zenei tanulmányokról.
(jó, tudom, ismerkedjek a blues-zal.)

az utóbbi hetekben rájöttem, h akármennyi szépség van benne, nekem abba kéne hagyn mostmár be kéne fejeznem az egyetemet, mert alkalmatlanná váltam az egyetemista életvitelre és tevékenységekre, és legszívesebben ültetvényeken gyomlálnék vmi trópusi országban. mondjuk kis időbe telne levetkőzni a régi beidegződéseket, de miután eltelne egy hónap anélkül, h a névelőhasználatukról v a különböző hangalternációikról kérdezném a bennszülötteket, biztos szeretettel maguk közé fogadnának.

ismét rá kellett eszmélnem, h az orosz kórusművek panaszosságához semmi nem fogható. ahhoz képest ezt a blogot is majd' szétfeszíti az életigenlés.

megfigyelendő dolgok:
- a karvezető mozgása
- a karvezető koponyacsontjai
- a karvezető ruhájának az anyagának az esése
- esetleg még a dal.
és akkor itt a videó.
(viszont ha még egyszer vhol a képembe tolnak egy sunshine feliratot, elég ideges leszek.)

... és akkor már nem arról rémálmodunk, h beszélni akarnánk, de nincs hangunk, hanem h hangunk ugyan van, de nem indul el a skype.

nem kérdezünk guglizunk.

a húgom elég pici volt, ült a szánkón, a szánkót meg odakötötte jóska bácsi a kocsma kerítéséhez, és bement sörözni, a húgom pedig türelmesen kint ült a szánkón a kerítéshez kötve míg anyukám meg nem találta, na ez pl egy kedves történet.
jóska bácsi tök sárga volt mikor meghalt, ez már egy kevésbé kedves történet, nem tudom, melyik rokon ragaszkodott a nyitott koporsóhoz, mi nem voltunk eléggé rokonok ahhoz, h ebbe beleszóljunk. ahhoz eléggé rokonok voltunk, h az én nagymamám sírjon a leghangosabban a temetésen, és meg kelljen kérdezni fontoskodó öregasszonyoknak, h nyugtató injekciót kapott?. meg ahhoz is eléggé rokonok voltunk, hogy sokáig féljek még attól éjszaka, h a sárga jóska bácsi ott van az ágyam alatt.
amúgy nem minden kedves történetemre jut kevésbé kedves is.

leül velem a konyhaasztalhoz és megkérdezi h egy tizes skálán mennyire akartam ma meghalni. nem akartam meghalni. na persze, persze, egy tizes skálán, mondjam. ahol mi jelent mit, öt a normális? kérdezem. nem, mondja ő. általában a nulla a normális.

... és akkor ott állt az ajtómban a férfi akit szeretek, egyik kezében üveg lekvár, másikban spanyol zombifilm.

nem tudok írni. sütök fánkot.

na, minden ok, megterveztem az útvonalat! ami azért fontos, mert most nem látok ki a kocsiból. (dani vezet)

és akkor feküdtem a földön és arra gondoltam, h ha vki most megkérdezné, h figyelj, van itt egy tucat orrszarvú, mit szólnál, ha végigrobognának rajtad és felöklelnének, akkor feldobnám gyorsan az asztalra a nem messze heverő parti nagy kötetet meg a kölcsön morfológiakönyvet, és intenék, h gyertek csak.

és akkor most kiemelten nagy szeretettel köszönteném a leadnám a tokám keresőkifejezéssel idetalálókat.
(update szerda: és köszönöm a ma délelőtt kreatív keresőkifejezésekkel próbálkozónak is a vidám pillanatokat.
update csüt: mindenkinek nagyon köszönöm aki azóta különféle érzelmeit és mondanivalóját keresőkifejezések formájában juttatja el hozzám. megindít.)

életem bármelyik szakaszát éltem, eddig teljesen biztos voltam benne, h akárkivel párbaállítva, én leszek kettőnk közül az egzisztenciálisan bizonytalanabb meg a szuicidabb, de akkor ma együtt ebédeltem a marcival, akinek tíz napon belül be kéne fejeznie a szakdolgozatát.
megpróbáltam rajta az általam hatásosnak talált módszerekkel segíteni. édesség és sport. az lett a vége, h az elte e épületének a negyedik emeletén, a lépcsősor tetején próbáltuk felköhögni a csokit a légutainkból.

horgászatról beszéltek, sakkról, és pénzről (csakis: zsozsó, lóvé) az öreg bácsik a szaunában, meg arról, h minden rendben van ugyan, de azért sose lehet tudni, ezért csak féléves uszodabérletet vettek már.

szexi vagy és unalmas. mint hawaii.

mi lesz velem, befőttmeggyek.

hova mondjam el. belemondtam a meggybefőttes üvegbe. belemondtam a salátás pohárba és  belemondtam a pörköltöstálba---

(...) és ott akarta kiélni a beteges grafomán mániáit. (költő a költőről)

elmondhatjuk, h az új évben nagy változások nem várhatóak, a szilveszterestét a kormányzásfonológiáról énekelve és a bináris fa vagyok! fantázianevű táncmozdulatokat végezve töltöttem.