egyél szépen, tett oda egy száraz kukoricaszemet a pénztárgépen ücsörgő faragott teknősnek gyula.---
az anyukám írt egy hosszú listát, h mit szerezzek be neki a kézművesboltból, és ma elmentem. kicsi bolt, az eladó egy kedves, göndör barnahajú, népi inget viselő fiú, mint az aláírásából megtudom, gyula. a boltban levendulaillat volt, és egy madárcsicsergés-cd ment, időnként egy férfihang bebúgott egy madárnevet, aztán jött a felvétel. a ruhafestékekkel kezdtük, én soroltam az árnyalatokat, gyula előkereste őket. na hát ekkor hosszú percek teltek el így (a szerepeket mindenki ossza ki maga): tengerészkék, csipcsirip, csip, tengerészkéééék, igen, csipcsip, fehérhátú fakopáncs, búzakék, csirip, csipcsipcsip, királykék, mezei pacsirta, csiriririp, kakukk, vízkék, kakukk, kakukk, kakukk, meggypiros, meggypiros, barázdabillegető, csiripcsip, püspöklila, csip, csip, orgonalila, csip, ökörszem, csicsicsirip, papagájsárga, csipcsip, fűzöld, berki poszáta, csipcsipcsirip, olajzöld, csip, borsózöld, csiriririp, borsózöld, igen, itt van... etc. (volt még madár, meg szín is.) aztán megengedte, h segítsek összeállítani a csomagot, így leszámoltam a csicsergésben a szükséges 47 darab kis fagolyót (igaz, h kétszer is neki kellett futnom, mert számolás közben elkezdtem blogot írni magamban). gyula mindent nagyon gondosan kimért és leírt és feljegyzett és válogatott és becsomagolt, mindig mormogta maga előtt halkan amit írt. mielőtt elmentem még kezembe nyomott egy kukabúvár magazint.
gyula, you made my day.
