a vasárnapok a legnehezebbek, mindig akkorra nő elviselhetetlen mértékűre, amolyan bibiliai ritmusban. itt van nekem az ég, a föld, a fény, a víz, a fák, a virágok, az összes égitestek, az állatok, a férfiak és a nők, and still. nincs kedvem felnézni rá, lenézni rá, fürdeni benne, fürdeni benne, alájuk ülni, feléjük állni, alájuk állni, megsimogatni őket, megsimogatni őket, figyelni őket.
a vasárnapok a legnehezebbek. akkorra nő elviselhetetlen mértékűre.

szeretném néha, ha az álmaim kicsit jobban elszakadnának a valóságomtól.
tegnapelőtt reggel azt rémálmodtam, h nem sikerül plain texben bekereteznem egy szöveget.

a miriam angolóráját néztem meg ma reggel, kisharmadikosokkal, és az elején mindenkitől sorban megkérdezte, h van-e fiú-, lánytestvére, illetve kutyája. a mellettem ülő kislány minden do you have a brother? - no, i haven't után felnyögött halkan, h mázlista.

- ki ez a csaj?
- á, őt nem könnyű behálózni.
elemezze pragmatikailag a dialógust, amely miatt (többek között) nem lettem xy magyar író egyik csaja (többek között).

elkezdett mondanivalója lenni. így vesztünk el mindenkit.

kedves olvasók,
hübrisz és üdvözlet.

eredetileg: anouk - falling sun;
és ezúttal is, (mivel ez ugyanaz a szesön), tamás gitározik.

ági. humor, humor, humor! kiáltotta búcsúzóul utánam a pszichológusom.
---
- jean, ki kopog odakint?
- az eső, uram.
- akkor engedje be, mert még elázik!

az úgy volt, h az rgábor felhívott délben, h ha úgyis ott vagyok az épületben, akkor ebédeljünk együtt a menzán, és én azt válaszoltam, h inkább nem, mer ma nagyon ideges vagyok, és nem lennék túl jó társaság, inkább hazamegyek. de aztán szembejött, és mégis elmentem vele ebédelni, és igazam is lett. először meghívtam ugyan az ebédre, mert nem volt nála elég készpénz, utána viszont amíg ette, végig belekötöttem mindenbe amit mondott, de ezt így nem jelentheted ki, gábor, ezt ismételgettem üdítően, közben néha beszúrtam ugyan egy csukja már be vki azt a kurva ajtót-ot, mer süvített be a hideg, de leginkább a gáborral való egyet-nem-értésem megfogalmazása foglalkoztatott az egész ebéd alatt. aztán megbeszéltük, h jövő kedden majd ő hív meg engem ebédelni, és ő fog engem szapulni közben. miért is ne legyen ebből hagyomány.

bele kellene olvadni minden felületbe és belesimulni a székekbe és hozzátapadni az asztalok lapjához és együtt nyílni, csukódni az ajtókkal. mit csinálok rosszul.

most elmesélném nektek, h a magyar morfológiával való elmélyült foglalatoskodás kapcsán miért is kellett megnyitnom sok oldalt mezőgazdasági munkagépekről, de már előttem sem teljesen világos ez. ha megtehetném, most lefeküdnék aludni azonnal.

nem tudok együltő helyemben huzamosabb ideig chomskyt olvasni, mert bennem van ez a kényszer, h felkeljek és az elkárhozásról énekeljek.
(beth rowley - nobody's fault but mine)

egyél szépen, tett oda egy száraz kukoricaszemet a pénztárgépen ücsörgő faragott teknősnek gyula.---
az anyukám írt egy hosszú listát, h mit szerezzek be neki a kézművesboltból, és ma elmentem. kicsi bolt, az eladó egy kedves, göndör barnahajú, népi inget viselő fiú, mint az aláírásából megtudom, gyula. a boltban levendulaillat volt, és egy madárcsicsergés-cd ment, időnként egy férfihang bebúgott egy madárnevet, aztán jött a felvétel. a ruhafestékekkel kezdtük, én soroltam az árnyalatokat, gyula előkereste őket. na hát ekkor hosszú percek teltek el így (a szerepeket mindenki ossza ki maga): tengerészkék, csipcsirip, csip, tengerészkéééék, igen, csipcsip, fehérhátú fakopáncs, búzakék, csirip, csipcsipcsip, királykék, mezei pacsirta, csiriririp, kakukk, vízkék, kakukk, kakukk, kakukk, meggypiros, meggypiros, barázdabillegető, csiripcsip, püspöklila, csip, csip, orgonalila, csip, ökörszem, csicsicsirip, papagájsárga, csipcsip, fűzöld, berki poszáta, csipcsipcsirip, olajzöld, csip, borsózöld, csiriririp, borsózöld, igen, itt van... etc. (volt még madár, meg szín is.) aztán megengedte, h segítsek összeállítani a csomagot, így leszámoltam a csicsergésben a szükséges 47 darab kis fagolyót (igaz, h kétszer is neki kellett futnom, mert számolás közben elkezdtem blogot írni magamban). gyula mindent nagyon gondosan kimért és leírt és feljegyzett és válogatott és becsomagolt, mindig mormogta maga előtt halkan amit írt. mielőtt elmentem még kezembe nyomott egy kukabúvár magazint.
gyula, you made my day.

szerepkonfliktusok őrlik fel erőimet, pl. itt van nálam a húgom most három napig, és egyszerre kell úgy tennem, mintha az anyja lennék, és mintha nem lennék az anyja. (megőrültél, miért nem vettél fel sálat? illetve ne igyál már több sört! - nemnem, viszont: főztem neked is ebédet. - igenigen.)
na de nem panaszkodom. inkább csak megjegyezném csendben, h én anno egy nagytestvért kértem a szüleimtől.

az egyetem lassan megtelik nálam fiatalabb lányokkal, akik nálam hangosabban nevetnek a kedvenc tanáraim viccein. na megyek, veszek vmi krémet.

bementem a papírboltba, és mondtam, milyen papírt szeretnék, és már amikor magyarázta az eladónő, h milyenük van belőle, tudtam, h az nem az lesz, és félreért. aztán odavezetett a polchoz, és megmutatta, és láttam, h az nem az, és félreért, de csak vettem abból a nem-az papírból, mert nem tudtam azt mondani, h ez nem az, és félreért, és ha lúd, akkor már legyen kövér, hármat is vettem a nem-az papírból. amit egyáltalán, abszolút, semmilyen körülmények között nem fogok soha használni.
uram, kicsit kevésbé balfasz, ha lehetnék.

nem lehet karácsonyi égősorok az egész világ.
nem lehet minden nap loitumára táncoló hitlert nézni.
(az én barátaimnak, úgy tűnik, túl egyszerű az élet nem fenékig tejfel. kifinomultabbak annál.)

meg leszek unva.
meg leszel unva.
minek ezt ragozni.

két lábon járó bűntudatos kétség vagyok egész nap, estére meg minden rendbe jön, a kurva anyját.
aztán másnap újrakezdődik, a kurva anyját.

kapcsolgattuk ma a tévét, és a balázs show ismétlésében(!) épp egy bőrnadrágos, melegítőfelsős, kirúzsozott, beszédhibás fiú lényegült át egy félrecsúszott, kócos parókában csepregi évává, és kitartóan próbálta eltalálni az ütemet és a hangot. és akkor azt mondta egy most meg nem nevezendő, velem egy háztartásban tartózkodó rezignált pedagógus, h ez olyan, mint egy szalagavató-műsor.

egy kívülről szappanillatú vonattal jöttem miskolcra, be kell szarni.
belül szarszag volt, nyugodj meg.

de ne talpas poharat hozz, mer fel fogom dönteni. idetehetem a fejem? sajtos, mélyhűtött tésztából, nagyon egyszerű volt. mondtam már? ja mondtam. mondtad.

nick cave - to be by your side

nem mentem lakógyűlésre, itthon vártam sötétben, mikor kezdik verni az ajtómat a határozatképtelennek nyilvánított gyűlés megvadult tagjai, de csak nem jöttek. aranyosak a szomszédaim egyébként, mind egy szálig, de a lakógyűlés, mint köztudott, minden nyugdíjasból kihozza az állatot. én meg fiatal vagyok, előttem az élet, és sok a dolgom. magyar mondatokat kell megtanulnom kísérleti célnak megfelelően hangsúlyozni.

tegnapelőtt egy életre megtanultam, h reggel fél8 és 8 között nem másfél óra telik el. tegnap megtanultam, h a tajkártyámra nem adnak könyvet a könyvtárban. ma nem tanultam semmit, mert még dolgokat elcseszni is álmos voltam.

ugye nem kell holnap lakógyűlésre menni.

Make it personal.
Let the words come from your heart.
Include why you love them and how they make your world brighter just by being in it.
Express your gratitude for them being in your life.
Be affectionate and loving.
Let them know your love for them will never fade and you will always be there.

kapzsiság, felvilágosult önérdek, v vonzás?
(ja igen. ez alcím egy nyelvészet handoutról.)

most olyan veled beszélgetni, mintha maksa zoltán az anyjának próbálná el a kabarét.

- na, dani, jó órát fogsz tartani?
- hát, ha ez a jó emelet.

azt hiszem elég trükkös voltam, de eddig tartott az az idő, amíg a szervezetem különféle kiszerelésekben, formákban, napszakokban befogadta a koffeint.
nyilván ki fognak rúgni az egyetemről (nyilván nem).

hiányaim vannak, kék szilánt szeretnék szagolgatni és fasírtot enni, fájdalom. a mizo kaukázusi kefír (v.ö. milli; v.ö. fasírt!) nem annyira finom. megírtam életem első programját, azt írja ki, hülyevagy. persze nem minden esetben, mert kérdezni kell tőle, és attól függően válaszol, de nekem van érzékem a kérdésekhez. meg a hiányokhoz.

magas hangon beszélünk, és halkan, szűkszavúan beszélünk, és halkan, nyelvbotolva beszélünk, és halkan.
egy olyan kedves lány vagyok, nem kell nekem még beszélgetni is.

ma először is megbuktam, mint barát. a kata hazalátogatott utrechtből, h együnk a menzán, és ebédeltünk épp, mikor egyszercsak felpattant az asztaltól, h ő ezt nem bírja tovább hallgatni, mi az, h én boldog vagyok, legyek szíves magamhoz térni, mire legközelebb hazajön, mert ez tűrhetetlen. mit kezdjen ő így velem. egy csalódás vagyok.
aztán megbuktam ma, mint előadó. a morfofonológia és a lexikon c. cikkből tartott kiselőadásomnak kb a hetvenedik percében már többször is azt ismételgettem, h willies, i love willies, és az óra témájához meglehetősen homályosan kapcsolódó it crow epizódot meséltem a két oktatóból és két hallgatóból álló lelkes közönségemnek a nyelvtudományi intézetben.
végül megbuktam ma, mint olyan személy, aki segít a rászorulókon, mert nem engedtem a nyugati aluljáróban az elémugró cigányasszonynak, h párszáz forintért kiolvassa a tenyeremből a jövőmet. a tenyeremből én is tudok olvasni. az van beleírva, h cd, mappa, bookline.

- és kitöltöttem egy rorschach-tesztet...
- de a rorschach-tesztet nem is kitölteni szokták!
- én minden tesztet kitöltök, és kész.
- terhességi teszt?

anya, hol a mi helyünk? (kislány a temetőbe érkezéskor)

most az van, h bármire gondolok, meg fog történni. mondhatnánk, h ez nem lehet érvényes a világ minden dolgára, de nem is gondolok most azokra a dolgokra, amelyekre nem lehet érvényes.
szóval most az van, h bármire gondolok, meg fog történni. és hát úr.isten. mondom úr.isten.