pont elállt az eső, ült a kisfiú (négy év körüli) a parkoló kék autó (négy év körüli) hátsó ablakában a benczúr utcában, lábai a kocsi belsejében, kezei kinn a tetőn, és nyalta az autót. nyalta a kisfiú a kék autót.

először is gratulálni szeretnék annak a nyugdíjas tanárnőnek, aki beleírkál egy könyvtári könyvbe.
másodszor köszönöm neki, h a kiégésről szóló könyvet személyes tapasztalataival, pályájának tanulságaival bővítette, élete fájó oldaláról árulkodó megjegyzéseivel színezte, így a lehető legnyomasztóbbá téve azt.
harmadszor pedig gratulálnék magamnak a feladatok gondos időbeni beosztásához, h ezzel az olvasmánnyal párhuzamosan egy pedagógia órára kell motivációs levelet írnom, h miért is szeretnék tanár lenni.

nagyon szeretek ilyenkor állatokat bántani, áll meg a zsófi lakótársam az ajtómban. jól megkínoztam. a lepkét a fürdőszobában, ami berepült, tudod. és a wc-be dobtam, szóval ha mész pisilni, majd ott fog nézni.
egy egészséges, boldog családként élünk.

első próbálkozás, a kisszobámban lett felvéve a headset mikrofonjával, ezért tettem rá egy kis visszhangot. akkor pont úgy hangzott, mint ami első próbálkozás, egy kisszobában lett felvéve egy headset mikrofonjával, és ezt egy kis visszhanggal próbálták orvosolni. levettem.
néha lehet, h leveszem majd az egészet, attól függően, mennyire utálom magam.
tamás gitározik. őt nem utálom.

eredetileg: feist - so sorry

már kezdtem azt hinni, h ilyen impotens, nyomorúságos és szánalmas lesz az egész napom, de aztán letöltődött a kotrógép-szimulátor.

ma mondtam szkájpon a zenekaromnak (a tivadar), h másokkal is fogok majd zenélni. már bárkinek a hárfája alá fekszel, ribanc?, kérdezte, de amúgy nem vette zokon.

attól tartok, (kezdte vallomását feszengve), h ma este rámragadt egy kurva idegesítő szokás (fejezte be idegesen).

kinn ült tegnap a gyerek, 4 év körüli, a benczúr utcában parkoló autó ablakában, és nyalta az autót.

néha pont azt ignorálom akire leginkább figyelni szeretnék. hátat is fordítok, meg minden.
a sünikhez bezzeg leguggolok esténként a futópálya mellett, a sünikkel minden olyan egyszerű.
moloko - over & over

a többi kisfiúk egymást ütötték a székekkel amikor bement a terembe, ezért nem nagyon figyeltek a földön fetrengőre, aki azt játszotta, h ő hajléktalan.
(legyél tanár, baszod.)

a tivadar elutazott az északi sarkkörön túlra, ami nagy veszteség egyrészt tudományos (maga most elmegy? akkor nem fog itt bohóckodni nekünk? kesergett nádasdy ádám), másrészt személyes szempontból. most egy ideig senki nem rajzol órán a füzetembe sketcheket nyelvészekről, akik különféle kalandokba bonyolódnak, meg rólam sem rajzol sketcheket senki a füzetembe órán, különféle gunyoros, szuicid mondatokat adva a számba.
elkeseredésünket csak az enyhíti, h a tivadar elvei közül egy-kettőn lazított, és korábbi idegenkedését félretéve (idézem: a blogolás hullabaszás!) indított egy blogot. azt hiszem, magáért beszél minden, megnyugtatásul elmondom azért, h ahhoz, h 100%ban értsen mindent a kedves olvasó, ahhoz minimum tivadarnak kell lennie, illetve a nyelvészeti érdeklődés is meglehetősen sokat segít, de az ezekkel kevésbé rendelkező, dadaizmus iránt viszont fogékony embereknek is ajánlom.

nagyon szeretlek, hisz magamat szintén.

egyes vélekedések szerint kevésbé lennék deprimált, ha nem a katolikus egyház különböző szertartásaira komponált zeneműveket hallgatnék még a kádban ülve is.

először viccesen akartam felfogni a dolgot, h úgyse akartam ismerősökkel összefutni, meg ilyesmi, de ez fél óra után elmúlt, és az a helyzet, h kurvára soha többé nem kívánok egy esti vonat világítás nélküli, töksötét kocsijában két órát utazni, kedves máv-start zrt, köszönöm.

csak azt nem értem, h hogy nem merül fel vmiféle kétely, h jó helyen vannak-e, azokban, akik símaszkos/csuklyás tömegek előtt szónokolnak.

pont odaillene a homlokom, még eszembe jut néha. emberi bőrökről beszélünk most.

most, h eltelt már majdnem a hét, kijelenthetem, h a hét sikerélménye nem kisebb dolog, mint az, h nem aludtam el a hétfő délutáni órámon. bár ehhez talán köze van némi ún. megfélemlítésnek is, mert a miklós (sztrv. & tv.) a következő szavakat intézte hozzám, meglátván óra előtt, h az asztalon pihentetem kis fejemet: figyelj csak, figyellek egy ideje, és tudom, mire készülsz. és megtiltom.

- hát a magyarszakosokat pl. alkotásra kellene még buzdítani, h alkossanak, írjanak verset, novellát, aztán... hát maximum nem lesz mindenkiből egy petőfi!
- hát egy petőfi az talán még igen.

az életem sajnos egy csőd, de így legalább mégse kell dühöngenem, h ma is 50 percet töltöttem el belőle azzal, h különböző emberekre vártam.

... neki még a feleségét is egy script veri. (rgabor)

oda kell vessző, ahová akarok, ,,,,,,,,,, ,, ,,,,, ,,,,,,, ,,,,, ,,,, ,,,,,,, ,
,mondom, neked, is,

10 percnél tovább ne engedje hatni.
(düh, szerelem, vízkőoldó, stb.)

ki volt a didaktika tanárod? add meg a számát!

az a baj, h túl sok itthon az aprósütemény, meg h olvasás közben megláttam egy kisfiút, aki az erkélyünk alatt gesztenyét gyűjtött, és elkeseredtem, h milyen rég voltam annyira lelkes apró dolgokért, h teletömjem velük az összes zsebem, lassan úgy érzem, h mostmár szinte minden apró dolog, amiért lelkesedem, ehető.

két hete másé már a szabó jános. a lehetséges szürreális történések legjava közé sorolnám azt, h arra jöttem ma haza, h padödő-koncert van az utcánkban. egy körhinta mellett kb húsz percen át néztem, mielőtt kissé sírhatnékom lett, de addig még gondolkodtam, h vajon milyen lehet a padödő tánckarában táncolni; meg h szegény lang györgyi, nem tud állni, és odaültették rendezői balra. meg h vajon honnan szalajtották azt a rengeteg tomboló embert ott a színpad előtt, tényleg ennyire szar-e az élet.

a kacsák ugyan elpártoltak tőlünk, de kismacskák és aranyhalak érkeztek.

a nyelvtudományi intézet és vadaspark kis képes híradóját olvasták.

fogszabályozatlan skandináv énekeseket nézek youtube-on minden este levezetésképp és mozart áriákkal kelek. a többi néma csend.
(a fejezet, melyben hősnőnk leharcoltnak érzi magát)

az vajon a tanárképzés hatása, a pedagógussá válás része, mi több, küszöbe, amikor az ember gyakorlótanítással rémálmodik? h angolórát kell menni tartani 13éveseknek, de nem találja a termet? meg h elveszi a pad alatt olvasó fiútól a könyvét, de az újat húz elő a táskájából, és ezt végtelen sokszor meg tudja csinálni? én már sosem leszek olyan, akik arra riadnak éjjel, h nem tudnak semmit az érettségin, mer engem csak azért ver majd ki a víz álmomban, h nem érek oda ügyelni mások érettségijére? vajon már kiválasztattam, és ez visszafordíthatatlan? és ez az átalakulás természetes velejárója? sose leszek már olyan, mint mások?

ha angol szakon már csak egy kötelező órám van, és megtehetem, h azon kívül még hármat csupán szerelemből felveszek (a nyelvészet szak pedig másról sem szól), akkor gondolom nem illik az egy kötelező miatt behisztizni.

megcsináltam az órarendemet, és úgy döntöttem, öreg vagyok, nem teszek én már menekülésre erőfeszítéseket, jöjjön, aminek jönnie kell.
a programozás szeminárium és a nyelvészkocsmázás ketten együtt kiszorítják az emberi gondolkodás előadást.

ma nagyon sütött a nap, és a vonatok késéséből azt hiszem megállapíthatjuk, h már ez is azon időjárási viszontagságok közé tartozik, amelyekkel a máv-start zrt. nem tud megbirkózni.

talán a pesszimizmus olyan, mint a hidratálókrém, ezt bírták mondani ma egy szex és new york epizódban, tényleg, én miért is nem nézem ezt a nagyszerű sorozatot.

jó, ha herbert von karajan madárszerű kezei vezényelnék az életemet, én is teli lennék áhítattal.

ma délelőtt óramegbeszélés volt az elméleti nyelvészet szakon, ami azt jelenti, h az oktatók sorban szót kapnak, és elmesélhetik miről tartanak órát a félévben*, kiknek ajánlják az óráikat**, illetve előadhatnak operarészleteket, szavalhatnak verset, megoszthatnak akármit, amiről úgy érzik, nyilvánosság után kiált***.
ó, végre megint egyetem, óóó.

* eddig is csak a legkiválóbb, válogatott cikkeket olvastuk ezen az órán, de most
méginkább a legkiválóbbakat fogjuk. amiket a péter írt. meg amiket én
írtam. na meg amiket ketten írtunk. azok lesznek a legjobbak.
** hát az van, h az, h mit tanulunk, attól függ majd, kik jelentkeznek.
viszont h kik jelentkeznek, attól függ majd, h mit tanulunk.
*** péter vagyok, nyelvész. már 3 hete nem nyelvészkedtem.

melegem van és tehetségtelen vagyok. már délben sikerült tematikát adnom a délutánnak. most v front van, v baj.

a pofátlanságnak is van határa, nekem vékonylábú lányok ne kanalazzanak mogyoróvajat a bicikliút kellős közepén.

alapvetően csak azokban a dalokban hiszek, amelyeket boldogtalan nők, v egyházi kórusok adnak elő.

aimee mann - the scientist

mikor a pszichológusommal elmeséltük egymásnak, h miket találtunk egymás nevére guglizva, már biztos voltam benne, h ez egy produktív együttműködés lesz.