a levetkőzhetetlen anyáskodásomat ismerő barátaim már mondogatják, h de ugye nem fogok anyáskodni az új lakótársaim felett, mert 19évesen már elég felnőttek ahhoz, h ne legyen erre szükség, és ne akarják ezt. és milyen jó, h mondogatják, mert én közben látomásokkal küzdök, ott lebeg a szemeim előtt, h két lány ül az ágya szélén a lakásomban, bénult végtagokkal, üres tekintettel maga elé nézve, és ha nem csinálok vmit, akkor nem mozdulnak meg, és előbb-utóbb éhenhalnak.
mondjuk egyikük, dóri, most küldött egy fotót magáról, amin fejjel lefelé a levegőben tart egy fiút, a következő képkockán pedig földhözvágja, de akkoris.
anyuci nagyon büszke rá.
