azt mondta kinga*, mikör üldögéltünk pár hete a nyelvtudományi intézet kertjében, h a kert végtelen gazdagsága és meglepetései nem merülnek ki abban, h szépek a virágok és kacsák mászkálnak fel s alá, mert a szóbeszéd szerint hullák is vannak elásva az egyik részen a kerítés mellett, a kertészek nem is mernek arra ásni. de kinga szerint ezt csak azért terjesztik egyesek, mert valójában kincs van ott, és nem szeretnék, ha más találná meg. felvetettem, h ha két eset van, i.e. v hullákat találunk és az elég rossz lesz nekünk, v kincset, és akkor felviszi a zisten a dolgunkat, ki kéne vhogy számolni, h mi a nagyobb: a várható sokk a szétoszlott hullákat megpillantva, v pedig a nyereség, ha mégis kincset rejt a föld. kinga kissé megütközve nézett rám és nevetett. ez igazi nyelvész-megközelítés, mondta. sztem egyszerűen csak adjunk ásót a fiúk kezébe.
*az elméleti nyelvészet szak lelke, továbbá "vezetője és kulturális menedzsere", a tanszékvezetőnk szavaival élve
