az volt ma délelőtt, h kiléptem a zuhany alól, és abban a pillanatban baszott hangosan felzengett a magyar himnusz. na-na-na, gondoltam, ez egy kicsit túlzás lesz azért, ugyan, nem történt semmi, aztán rájöttem, h csak a szomszéd iskola udvarán tartanak ballagási próbát.
és akkor eszembe jutott, h úristen, hány ballagáson énekeltem régen,
vártunk a színpad oldalsó lépcsőjénél a fűben, és béla elővette a koszorúzós zene
címkéjű cd-t, vagy a himnuszt, v amit éppen kellett, béla, a
technikusok gyöngye, akinek távozása után csak úgy emlegette az iskola
az utódait, h ii. béla, iii. béla, iv. béla.
aztán arra gondoltam, emlékek ide v oda, h azért nem lenne rossz addig aerobikozni, amíg tényleg felzúgna a himnusz az alakom tiszteletére.

a zalaegerszegi notre dame rend leányiskolájának hirdetése 1935-ből:


nekem az ideiglenesen és örökké tartó boldogság kifejezés a kedvencem.

na, látom megjött a segítség, mondja kedélyesen az anyukámnak a telekszomszéd gyuri bácsi, miközben a seggemet nézi, pedig igen valószínű, h neki sokkal nagyobb segítség a munkában, h ott fekszem bikiniben a napon, mint az anyukámnak.

ma nagyon antipatikusnak éreztem magam, és úgy éreztem, h furcsán viselkedek. megfordult a fejemben, h megkérdezek másokat, h ők is így látják-e, de végül több okból is letettem róla. mer mit is válthat ki az az emberekből, mikor a furcsán viselkedő antipatikus lány odamegy és megkérdezi, h nem antipatikus és furcsa-e.

a csúnya művészettörténész cinkosan rámkacsintott. de most mire gondolt, miben is vagyunk cinkosok? a csúnyaságban? v a művészettörténet terén? kicsit nyugtalanít, mer a művészettörténethez egyáltalán nem értek.

most aztán tényleg a fotoszintézis maradt csak, mint opció, meg az albert-keksz.

gyomorrontásnál az első teendőnk a gyomor, ill. a bél minél gyorsabb kiürítése. gyomrunkat legegyszerűbben hánytatással üríthetjük ki. a hányást kiválthatjuk meleg víz ivásával vagy a garat ingerlésével. hasmenés esetén gondoskodjunk a bél alapos kiürítéséről is.

anyukám tanácsára előrelátóan kiírtam minden fontos telefonszámot, kerületi ügyeletes orvos, szomszéd kerületi ügyeletes orvos, ügyeletes patika, mentők, sírkőfaragó h ne akkor kelljen keresgélni, mikor már sürgős lenne.

küldenék egy számot a bkv-soknak. rihannától a shut up and drive-ot.
(innen)

tegyen egy x-et oda, ahol érzi magát.
tegyen egy +-t oda, ahol biztonságban érzi magát.

egyszer egy kocsmázáson hosszan tanakodtunk a nyelvészekkel, h vajon melyik fázisban járunk most, mint csoport (vö. forming, norming, storming, performing, ending).
behatóan elemeztük közös tevékenységeinket, aztán azt mondta a dani, h na, az ági vajon mit fog majd írni erről a blogján, mire az rgabor, h sztem úgyis azt fogja írni, h "ma megbeszéltem a seggemmel, h veszek kenyeret, és vettem is, majd lefeküdtem vele a földre."
sztem a stormingban vagyunk, tette hozzá egy rövid szünet után.

ásvány vagyok. majd kitalálok vmit.

olyan lettem, mint egy növény, érzem, ha rezeg a talaj, kinyílok ha süt a nap, hajladozok, amerre a szél fúj, írni, na azt nem tudok, csak hajladozás van, nem rossz, de mi a franc történik, nem történik semmi. mi van, ha a lelki harmónia felé vezető következő lépésben ásvány leszek.

a károlyi kert és élővilága foglal le a napokban, gyerekek, rigók, tulipánok, minden nap ugyanazon a padon várom, h a gondolataim vmiféle struktúrába rendeződjenek. rebeka sír, mert mindenhova megy utána az egyik fiú. a furcsa hajú lány odajön tüzet kérni, de nincs. köszi, nincs mit. ne tessék haragudni, hogy idepattant a labda, a barátom rúgta, véletlenül. mindenféle termés potyog a fejemre.

józsef attila: szeretők lázadása

én mindig tudok megálljt parancsolni a virtuális életemnek, így történt, h épp mikor vmi fészbukos növény-tamagocsi application telepítésén kezdtem gondolkodni, inkább felpattantam a géptől és elmentem virágföldet, cserepet, és magokat venni. most pedig minden reggel várakozva figyelem, nem kezdenek-e már kibújni a kis petrezselymeim.
a többi növényemet illetően pedig, be kell vallanom, h ilona már az égi humuszba nyújtogatja kecses gyökereit, és dezső nagyon nehezen viseli ezt, nem is akartam írni róla, csak mikor már újra visszanyeri daliás alakját, de erre az örömteli időre, úgy látszik, még várni kell. mindenesetre én hiszek benne, h ez tényleg csak idő kérdése már, hiszen talán sosem látott pozitív fordulatot vett az élete, mikor rájöttem, h az elszáradtan meredező szárainak a fele nem is a szára, hanem a gyökere.

kivasaltam a hajam, kivasaltam a pulóverem, kisimult vagyok (nem), jól vagyok (nem). azt kérdezte a virágárus, nem baj-e, h kicsit vizes a papír, hisz úgyis esik az eső, nem volt az. esernyőm se volt. sőt, semmim se volt, úgy éreztem, csak a nárciszok. mentünk a körúton, a fiatal lány és a tragikum, tök vicces.

nemrég egy chatlogba botlottam, ahol az én maslow vs. józsef attila grafikonom is szóba került, azzal a megjegyzéssel, h biztos, h ezt egy lány csinálta, mer különben azt, h ölelhess, a legalsó szintre is lehetne tenni. hát milyen igaz. csak az az én kis vadromantikus lelkem.

van két félelmem. h rólam beszélnek, amikor ott vagyok, meg h nem beszélnek rólam, amikor nem vagyok ott.

a kötet végén a képen a szerzőnek még van haja.

a logika- és szemantikatanárom tegnap mesélte, h április 1.én ellopták az autóját, és megfordult a fejében, h ez nem a mi (tivadar, rgabor, én) művünk volt-e. hát még ilyet.
egyszer bilincselik meg az embert, rontanak rá krokodiljelmezben és vezetnek a nevében hónapokig titkos blogot a háta mögött, és örökre gyanakvóvá válik.

ma reggel két ballábbal keltem fel, és mindkettőben izomlázam volt.

ha akármilyen tanárképzéses órán úgy adódik, h egy szimulált osztálytermi helyzetben te vagy a tanár, és a csoporttársaidat kell tanítanod, biztos lehetsz benne, h mindannyian deviáns kiskamaszokká fognak változni.

én nem is tudom már, miért barátkozunk vele, fordul isolde a felismeréstől felzaklatva brighthoz. mindent utál, ami nekünk fontos ebben az életben! a focit, a mazsolát, és még cseh tamást is!

ültem ma délután a nyelvtudományi intézet kertjében és nem messze tőlem vadkacsák totyogtak, már ez is van, kacsák, érted, kacsák, szafari van, vadkacsák és nyelvészek természetes környezetükben, itt balra két gácsér és egy tojó napoznak, amott, jobbra, egy fiatal nőstény nyelvészhallgató olvas cikket a magyar névelőkről, ha jobban megnézik, látszik, h mosolyog. csak óvatosan fényképezzenek és ne tapossák el a virágágyásokat, ha kérhetem.