ültem ma délután a nyelvtudományi intézet kertjében és nem messze tőlem vadkacsák totyogtak, már ez is van, kacsák, érted, kacsák, szafari van, vadkacsák és nyelvészek természetes környezetükben, itt balra két gácsér és egy tojó napoznak, amott, jobbra, egy fiatal nőstény nyelvészhallgató olvas cikket a magyar névelőkről, ha jobban megnézik, látszik, h mosolyog. csak óvatosan fényképezzenek és ne tapossák el a virágágyásokat, ha kérhetem.