nyílt a levelem, mint amilyen nyílt a szívem is ebben a tavaszi napsütésben, jucikám, szeretem az embereket a trafik előtt, szeretem a magánhangzó-harmóniát, a kókuszos péksüteményeket, hidd el, jucikám, hidd el, olyannyira majd' kicsattanok, h még nagybetűs szavakat is írok mindjárt, mert tavasszal engednek kicsit a belső fékek, h Boldogság. Szeretet. Csokoládé. csak ezeket skandálva ugrándozom a napfényes körúton.
hátha beleélem magam az alternatív valóságomba, jucikám, egy próbát megér.
