nem tudom, mi teszi ezt, talán a feloldhatatlan diszkrepancia a napfényes külvilág és sötét belsőm között, v a meleg, de kezdem felfedezni a színeket. azzal már elég rég együtt élek, h időnként gyászoló özvegynek kell öltöznöm. de mostanában például foglalkoztatnak ennek különböző színváltozatai, úgymint a gyászoló özvegy piros lakkcipőben, v a gyászoló özvegy zöld harisnyában, zöld szoknyában, és zöld pulóverben, narancssárga körmökkel figurája is. ma ez utóbbi volt.
nem akarom a magam titokzatosságát nagyképűen eltúlozni, v túl keveset kinézni az embertársaimból, de ha belegondoltok, sztem elég kevés ember jött rá, h én gyászoló özvegynek öltöztem. ezen most elgondolkodom.
