i'm good at being uncomfortable

megvan a megoldás. két férfit fogok magam után vinni mindenhova, két ráncos, kiábrándult arckifejezésű férfit, fehér ing, fekete mellény, egyikük, a bajuszos, tangóharmonikán fog játszani, a másikuk, a sebhelyes arcú, hegedűn. bús dallamokat küldenek majd mindenfelé a tavaszi széllel. én kicsit lassabban megyek az utcán, mint szoktam, már csak azért is, mert egy baszott nagy, színezüst urnát viszek majd magamhoz ölelve. és leülök majd a metrómegállóban a kék székre a zöld ruháimban, fejem oldalra billentve, tekintetem a távolba réved, balomon a hegedűs, jobbomon a harmonikás, dobolom a magamhoz szorított urnán ritmusra, h én játéka lettem a sorsnak, mert céltalan az életem. fújja a hajam az érkező metró szele.
és azt gondolják majd az emberek, ó, egy gyászoló özvegy zöldben, narancssárga körmökkel, milyen szomorú.

köszönöm brainoiznak az ötletet.

kiss erzsi - én nem tudom, mit hoz a holnap