tegnap délután a nyelvtudományi intézetben születésnapja alkalmából a székhez bilincseltem a logika- és szemantikatanáromat az isoldétől kölcsönkapott rózsaszín plüssbilinccsel. ez közvetlen azután történt, h két copffal, úttörőruhában vezényeltem händel hallelujah chorusát, szövegként az ünnepelt nevét használva. eközben tivadar díszlépésben hozta be a portréját, elhelyezve azt saussureé és chomskyé között. ezután megérkezett nádasdy ádám krokodiljelmezben, és rövid körtánc után beszédet mondott. utána egy rgabor-nagyságú linuxpingvinnel kiegészülve, az úttörőkórus egy úttörődalt adott elő. majd "élőben" kapcsoltuk chomskyt, aki szavainak, bár gyanúsan a dani hangján beszélt, tanszékvezetőnk szinkrontolmácsolása adott új értelmet. az esemény legvégén paprikakoszorú került az ünnepelt nyakába, zenei aláfestésként az örömódára énekeltük a nevét.
bár ez az egész kb olyan, mintha egy átlagos csütörtök esti beszélgetésünket vittük volna színre, egyelőre még nehezen tudom elhelyezni magam térben és időben. és a legfélelmetesebb az, h nem jelentek meg a végén az ápolók.
bár ez az egész kb olyan, mintha egy átlagos csütörtök esti beszélgetésünket vittük volna színre, egyelőre még nehezen tudom elhelyezni magam térben és időben. és a legfélelmetesebb az, h nem jelentek meg a végén az ápolók.
egyetemi tanulmányaimat egyelőre úgy néz ki, folytathatom.