cukorral ittam a teát, elvágytam afrikába, szembejött egy wuki a blahán, a szemem kifestése nélkül mentem le a boltba. egy volt osztálytársam öngyilkos lett.
feküdtem a logikakönyv és a túrókrémes doboz mellett, feküdtem a földön a mirelitzöldségekkel teli szatyrom mellett, feküdtem az ágyon és halott emberekre gondoltam, feküdtem a fűben a pokrócon és élő emberekre gondoltam.
a magyar irodalomnak ajándékoztam a sárga harisnyámat, kommunikációképtelen voltam és unalmas, kétséges volt, h kijövök-e a szobámból.
huszonhat műanyagflakont dobtam be egymás után a szelektív hulladékgyűjtőbe.
8 év után újra mezőségiztem, a fiúval, akibe 11 éve voltam szerelmes, virtuálisan
3 olasz macsóval lebegtem 10 méter magasan és táncoltam diszkózenére, együtt vacsoráztam john harrisszel. vagy 23szor.
letiltottam a kommenteket, gyalogoltam a balatonban a nap felé, az élet rettenetes volt. belefújta a szél a hajamat a fagyiba.

viszlát, 2007.

bennetek nem fogalmazódik meg néha h unatkozó budai háziasszonyok szeretnétek lenni?
3 nyelvészeti cikk első oldalát olvastam ma el. a pogácsáim hibátlanok.

nem vagyok évértékelős típus, de gondoltam, elolvasom az archívumot, és majd összegzem az évet egy rövid posztban.
májusnál már úgy utáltam magam, h nem lesz évértékelés.

január elsején nyelvészpartival indítjuk az évet, rgabor szervezésében. gyorsan fel is soroltam neki, h mivel szeretnék hozzájárulni majd a jó hangulathoz, mer szeretnék nagyon. a vége az lett, h szétküldte a meghívókat, és rám külön kitért az emailben. ez került a végére:
u.i.: a helyszínen a rendezvény ideje alatt ági süt, főz, énekel és anyáskodik.

szénhidrát, cukor, bulvár, álom.

miután befejeztük a karácsonyi vacsorát, és vele együtt az apukánk humorán való gúnyolódást, a monopoly-tábla felett üvöltöttük egymásnak minden dobásnál a húgommal, h menj a picsába. végül szétlőttük egymást a számítógépen. idill.

boldog karácsonyt kívánok,


a magam módján:

(john rutter - requiem aeternam)

ez a zene és videó lenyűgöz.
és hazahoznám herbert von karajant. mmint nem azt a herbertet, aki már csúnyává lett és megöregedett (pláne h meghalt), hanem a sármos, 60éves herbertet.
(ha már karmestereknél tartunk, szeretném elmondani, h semmilyen feltételem nincs viszont christian grubéval kapcsolatban.)

hoppá. belőlem van válogatás a főoldalon, hát hová tart ez a világ.
hihi.

idén asszem versenyt hirdetek, és azzal az ismerősömmel, aki 24.én a legbárgyúbb karácsonyi versikét küldi el smsben, örökre megszakítom a kapcsolatot.

és az is történt, h kiderült, h nem olvassuk egymás blogját, nem voltam képben, mit írt legutóbb a lucia, a mr. a meg azt nem tudta, mit írtam én, ezért szépen elmeséltük egymásnak. nem mintha vkinek is kellemetlenül kellett volna éreznie magát emiatt, (és pláne távol álljon tőlem, h számon kérjem akárkin is, h olvas-e), bár, valljuk be, mr. a-ról azt gondolnánk, h ő olyan a bloggereknek, mint a gyerekeknek a mikulás, mindenkiről mindent tud.

és az L. azt mondta, h élőben is olyan vagyok, mint a blogom, and hell yeah, it makes sense, és akkor a való világban, valós emberekkel történő interakcióimmal kapcsolatos nehézségeim, rájöttem, h abból erednek, h ott nem tudom letiltani a kommenteket, és megzavarodok tőlük.
hát itt tartok majdnem 22 évesen.

- na és felfedeztek már?
- ???
- hol énekelsz mostanában?
- ja... hát pl jövő héten éneklek egy szülinapi partin.
- és akkor fognak majd felfedezni?
- lehet... sok pszichiáter lesz ott.


majd ennek a mániákus ismerősömnek is elmesélhetem, h zenéltünk az isoldének és a brightnak a szülinapjukon, és az L. kisért gitáron, és úgy nézett ki, h örültek. a bright mintha kicsit el is érzékenyült volna, csak abból gondolom, h a már rég elveszettnek hitt gyökereit emlegette, azt mondta, arra gondolt közben, h 4-5 blogbejegyzést is írna az eseményről, szépen megszerkesztve, linkekkel tele. ennél nem is mondhatott volna szebbet.

és az isolde mindent megtett, h tevékenységünket facilitálja, mer bár mi várni akartunk a kis műsorunkkal, míg a társaság egy kicsit több alkoholt iszik, azt mondta bátorítóan, h kezdjük csak el nyugodtan azonnal. ő már úgyis előre kigondolta, mit fog írni róla a blogjában.

azért még tudok úgy funkcionálni egy ember, megfeszített munkával, nagyon sokáig. mindig is így volt. mer mindig funkcionálni kell és én kötelességtudó vagyok.
(i'm a sensitive bore.)

elérkezett ismét az öröm fázisa, egy hete nem tanulok, nem járok egyetemre, csak gyűjtöm egész félévi munkámra a (nagyrészt pozitív) visszajelzéseket, várom az elektronikus jegyrögzítést, az indexemmel billegek ide-oda, ebédelek, teázok, forrócsokizok, sorozatokat nézek, még alszom is.
én természetesen nem örülök. a héten voltam őszintétlen, gonosz, és sikerült egy rendkívül jólfejlett érdektelenséget kifejlesztenem magamban minden és mindenki iránt. olyan vagyok, mint a 70es évek nemzedéki közérzetfilmjei, ezt a yes/no állapította meg, akinek forraltborozás közben próbáltam szavakba foglalni a szavakbafoglalhatatlant, mondta is, h még soha nem hallotta ennyiszer az őszintétlen szót egy nap alatt. még alkoholt is ittam.
kit érdekel a karácsony kit dob fel az ünneplés kit érdekelnek az ajándékok kit érdekelnek az emberek kit érdekel a sütés kit érdekel a nyelvészet kit érdekel a blogo

kori: jaj, nagyon csúnya vagyok!
én: hülye vagy.
kori: ... még az is!

1. karácsonyi ajándékokat kellett vennem.
2. útbaesett a kreatív bolt, így eldöntöttem, h idén kreatívan fogok ajándékozni.
3. nagyon jól néztek ki a nemezelt kis izék.
5. nem tudom, hogy kell nemezelni, és nem volt ott a google.
6. 5 percig tanácstalanul álldogáltam a boltban.
7. megkérdeztem egy embert.
8. azt mondta víz kell hozzá, jónapot (i'm feeling lucky). bevásároltam nemezeléshez.
9. találkoztam elefánttal, aki azt mondta szappan is kell. ezt jól megjegyeztem.
10. este hazaértem, csak szappant felejtettem el venni.
11. és itthon nem volt megfelelő.
12. ültem a nemez-egységcsomaggal az ágyon.
13. felvettem a csizmám h lemegyek a boltba szappanért, majd visszaültem az ágyra.
14. kihúztam a megajándékozandók listájáról azokat, akiknek nemezelni akartam.

(edit: a 4es számról mintha még nem hallottam volna.)

és itt vagyunk, a sorozatok, a versek, a popcorn, a rekviemek, a domestos, az öblítőillat meg én, és egész héten egy hosszú, magányos hétvégét tartunk. csak egy picit több a társas epizód, és gyakrabban frissül az index.

csütörtök este a nyelvtudományi intézetben a tivadar épp panini szanszkrit nyelvtanáról tartott előadást, a csoport fele beszélt szanszkritul, én meg csokit majszolva ültem csak a fotelban, és akkor azt gondoltam, h én most akkor főzök vmit vacsorára ezeknek a drága fiúknak.

joanna newsom - peach, plum, pear

majdnem rámzuhant az egész csillár. a bogarak maradnak.

edit, 11:07: és az mekkora ász, aki széken állva kiporszívózza a kis dögöket a lámpabúrákból?

most nem megy, majd holnap kitakarítom az apró döglött bogarakat a lámpabúrából és majd holnap érzek.

a gálaműsor második részének kb 90. percénél kamarás máté, az eredeti tervekkel ellentétben, a szervezők rémálmainak megfelelően, a 2 dala után nem jött le a színpadról, hanem kedélyesen sztorizni kezdett, időnként egy-egy hajlításokkal teli énekelt sort is beszúrva, míg a szervezők a színpad mögött tépték a hajukat és szívták egyik cigarettát a másik után. ez kb 20 percig ment, majd mindennek megkoronázásaképp elénekelte robbie williamstől a let me entertain yout.
abból a nehezebb fajtából ugyan, de van humora a fiúnak.

ma délelőtt írtam 2 oldalt a házidolgozatomhoz, és 21 db rövidebb-hosszabb emailt.
vmi nem jó.

tivadar üzenete:
1. milyen spektrogram kell
broad vagy narrow?


tivadar üzenete:
2. hogy lehet bevagni uj
fajlba a kikopizott hangot?


tivadar üzenete:
3. mi az elet
ertelme?


agnus üzenete:
a 3. a
fonológia


tivadar üzenete:
az becsapos kerdes volt
igen.

ne is írj hosszú posztokat, lucia. múltkor is megnéztem az agnus blogját, elolvastam ennyit [kezével egy arasznyit mutat], megtudtam, mi történt vele az elmúlt fél évben. és elég is volt.

amikor bright olvasói visszajelzést ad.
na mondjuk én se voltam kedves vele.

az előbb "nyelvészettel" kapcsolatos kommenteket olvastam, és úgy döntöttem, h ezentúl kiszólok néha majd a nyelvészekkel kapcsolatos érzelmekkel átitatott, élménydús monológjaim közül, és a többi szép oldalát is megmutatom majd kötődésemnek.
és elmesélem, h pl. a nyelvészetszakon nem azt tanuljuk, h hogy kell helyesen beszélni és írni. sőt.
ajánlott olvasmányok listája ez alkalommal:
nádasdy ádám: megmondtam százszor
nádasdy ádám: mi a baj a nyelvműveléssel?

kálmán lászló: a pincei bogár

- have i humiliated you in the last half hour?
- no.
- check your email.

(house md)

lehetnék nagyseggű countryénekesnő, farmerben és köldöknél megkötött kockás ingben dalolnék, mondjuk a kőbányai cowboyoknak, kis szőke fiam lenne, és mindig az apja vinné reggel iskolába, mer én hajnalig dolgoznék, de délután mindig segítenék megszerkeszteni a házifeladat-háromszögeket.

a héten az történt, h az egyik tanárom után futottam a folyosón és azt kiabáltam, h tanárúr, tanárúr, én házidolgozatot _szeretnék_ írni. sose gondoltam volna, h erre még valaha sor kerül. és mivel ezt a bejelentést, talán kicsit visszafogottabb formában, több, mint egy hónapja kellett volna megtennem, szerettem volna mutatni azt is, h ezzel tisztában vagyok, így erőltetetten lelkes hangomhoz a bűntudat jellegzetes vonásait válaszottam arckifejezéseim széles tárházából (vö. rezignált értelmiségi).
a munkamenetről inkább nem számolok be, főleg mert még nem sikerült megnyitnom a pdf-fájlokat amelyek a témához kapcsolódó cikkeket tartalmazzák, mert nem érzem magam lelkileg elég erősnek. egy hete is idegösszeomlást kaptam egy új funkcionális projekció bevezetésétől.

egzisztenciális válságomon kicsit felülkerekedve, tegnap éjjel nyelvészek arcképeit ragasztottam csokimikulásokra meg énekeltem a döglődő szobanövényeimnek.
nyilván vmiben én is tehetséges vagyok.

sziasztok lányok, köszi a színes gömbrágókat németországból.

kedves jézuska,
én nem kérek igazából semmit. nincsenek vágyaim. esetleg akkor azokat.
mondjuk a közösköltséget is befizethetnéd helyettem, jólesne.
puszi


patty griffin - useless desires

néha elszégyellem magam már csak annyiért is, hogy látható és hallható vagyok. mit ugrálok. sok lesz belőlem.

on the one hand - on the other hand

tegnap délután a nyelvtudományi intézetben születésnapja alkalmából a székhez bilincseltem a logika- és szemantikatanáromat az isoldétől kölcsönkapott rózsaszín plüssbilinccsel. ez közvetlen azután történt, h két copffal, úttörőruhában vezényeltem händel hallelujah chorusát, szövegként az ünnepelt nevét használva. eközben tivadar díszlépésben hozta be a portréját, elhelyezve azt saussureé és chomskyé között. ezután megérkezett nádasdy ádám krokodiljelmezben, és rövid körtánc után beszédet mondott. utána egy rgabor-nagyságú linuxpingvinnel kiegészülve, az úttörőkórus egy úttörődalt adott elő. majd "élőben" kapcsoltuk chomskyt, aki szavainak, bár gyanúsan a dani hangján beszélt, tanszékvezetőnk szinkrontolmácsolása adott új értelmet. az esemény legvégén paprikakoszorú került az ünnepelt nyakába, zenei aláfestésként az örömódára énekeltük a nevét.

bár ez az egész kb olyan, mintha egy átlagos csütörtök esti beszélgetésünket vittük volna színre, egyelőre még nehezen tudom elhelyezni magam térben és időben. és a legfélelmetesebb az, h nem jelentek meg a végén az ápolók.

egyetemi tanulmányaimat egyelőre úgy néz ki, folytathatom.